Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 2. évfolyam, 1903-1904 (Pozsony)

Az apostoli hitvallásért folytatott harcz. II. Daxer György dr.-tól

112 Dr. Daxer György. ohne zu verkennen, dass es in seiner Weise durchaus „Stückwerk" darstellt". Ő részben más szemmel nézi azon mondatait is, melyeken Harnack megütközik. Azután elmondja a hitvallás történetét könnyen érthető, népszerű alakban és magyarázza egyes mondatainak értelmét és azon értelmezését, melyet Luther adott azoknak. Minket itt főleg az utószó érdekel. Kattenbusch itt sokkal positivabb eredményekhez jut, mint Harnack. 0 szerinte az apostolikum azért, mert más egyházakkal közös hitvallásunk és e mellett mégis evangélikus is, épen alkalmas a keresztségnél való használatra, amely felvétel nem egy felekezeti egyházba, hanem az egész keresztyénség közösségébe. Az istentiszteletben való használatnál azon szavak módosítását kívánja, melyekkel a lelkész a gyülekezetet ezen hite vallására felszólítja. A konfirmácziónál Luther magyarázata irányadó, míg végül a lelkészek felavatásánál csak olyan megegyezést a hitvallással lehet tőlük kívánni, amely az evangeliom szerinti kritika jogát ki nem zárja. Mert feltétlenül kötelező reájuk nézve csak a kijelentés. Már sokkal erősebb hangon szól és közvetlenül Cremernek Harnack ellen írt vitairatára felel Herrmann egyik czikke a Chrl. Welt 50. számában, amely később „Worum handelt es sich in dem Streit um das Apostolikum" czím alatt kiadott füzetjének első részét képezi. A czikk, mint minden, amit Herrmann ír, bizonyos phraseologiával van írva, és egy bizonyos, általa folyton ismételt eszmekörbe helyez minket, amint ezek mindenki előtt ismeretesek, aki „Der Verkehr des Christen mit Gott" cz. könyvét olvasta. Herrmann szerint az apostolikum-harczban az a főkérdés, hogy ezen hitvallással szemben a helyes állást, nem a hitetlenség, hanem a hit álláspontját foglaljuk el. A hitetlenség vagy elveti a hitvallást vagy „vallja", a nélkül, hogy az meggyőződését kifejezné, „weil damit andres, wie Einkommen (!) und Geltung vor den Menschen (?!) verknüpft sind". Valamit hinni, mert elő van írva (!), mondani: a szent írásban és a hitvallásban foglalt nézetek igazak, ezeket el kell fogadni; ez hitetlenségre való vezetés. Hitet nem nyerünk önelhatározásunkból, ha másnak nézeteit elsajátítjuk, hanem úgy, hogy Isten magát Krisztusban nekünk kijelenti. „Die Hauptfrage ist, wie mir . . . Jesus Christus die Thatsache werden kann, die mich erkennen lässt, dass Gott wirklich ist." Úgy látszik a jelen harczban, mintha az volna a fő, mit hittek mások. Pedig ama tény, mely nekem Istent kijelenti, a fő. Ezt nem szabad a harczban elhomályosítani. Közénk és Krisztus közé nem szabad a Krisztus istenségéről szóló tannak lépnie. Az a tény, hogy Jézus az Isten egyszülött fia, nem az első lépés, mint Cremernél, ki arra tanít másokat, hogy ezt el kell fogadniok, ha Jézusban megváltójukat akarják