Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 2. évfolyam, 1903-1904 (Pozsony)
Az apostoli hitvallásért folytatott harcz. II. Daxer György dr.-tól
110 Dr. Daxer György. Harnack, mint tudjuk, Cremer vitairatára felelt. Felelete 1) két részre oszlik. Az első rész Cremer füzete első részének több (szám szerint 11) kifogására felel. Itt is csak a főbbeket emeljük ki. Cremer kifogásolta pld. Harnack azon állítását, hogy az ősrómai symbolum a 2. század közepén keletkezett és ezért hivatkozik magának Harnacknak megfelelő czikkére a Herzog-féle reálencyklopaedia 2. kiadásában, ahol beismeri, hogy az apostolok utáni korból való, fiatalabb új szövetségi iratok szerzői valószínűleg már ismertek egy „explicirtes Taufbekenntnis 1'. Harnack most erre válaszolva újabb nézete helyességét igyekszik kimutatni. Az apostoli hitvallás a gnosticismus elleni harcz előtti időből való, mert arra nem vet ügyet. De mivel Hermas „Pásztor-"ja, úgy látszik, nem ismeri; a valentinianusok és Justinus is még a δια Μαρίας és nem az εκ Μαρίας kifejezést használják, az apostolikum Jézusról szóló állításait nem János keresztségével kezdi, mint az eredetileg szokásos volt s még más okokból is (a chiliasmus hiánya) az apostoli hitvallás nem származhat 140-nél korábbi időből. Cremer azon szemrehányására, hogy Harnack fentemlített czikkében egy külön keleti archetypust állított a nyugati mellé — ami a közös forrásnak az apostoli korból való származtatását is lehetővé teszi — míg ezt most, a nélkül, hogy valaki helytelenségét bebizonyította volna, feladja, Harnack avval felel, hogy ő „tanulmányait folytatta és . . . . kénytelen volt az orientális archetypustól eltekinteni. Az fata morganává vált előtte". Cremernek a szent lélek személyisége mellett felhozott érveire Harnack megint csak avval felel, hogy maga a hitvallás és a 2. század nem ismeri azt. Ellenfele azon eljárásával szemben, hogy az ő érvelését a menybemenetel ellen bizonyos elveken nyugvó kritikára vezeti vissza, Harnack még egyszer összegezi érveit s rámutat arra, hogy ő történeti okokból kénytelen kijelenteni, hogy a mennybemenetel nem képezte kezdettől fogva a keresztyén igehirdetés alkotó részét. Ugyanígy megmarad az utolsó pontnál, a Jézus csudás születéséről szóló mondatnál is állítása mellett. Cremer a történetkritikai kérdést a christologia, a praeexistentia terére játszsza át, ami nincsen megengedve. Mert Harnack szerint Krisztus praeexistentiája és csodás születése eredetileg két különböző, sőt egymásnak ellentmondó kísérlet arra nézve, hogy Jézus csudás lényét megmagyarázzák. „Wer an der Praeexistenz Christi festhält, der kann nicht glauben, dass der Sohn Gottes durch das Wirken des heil. Geistes in der Jungfrau erst (!) geworden 2) sei, ') A. Harnack: Antwort auf die Streitschrift D. Cremers. (Hefte zur „Christlichen Welt" Nr. 3.) 2) Ezt nem is állítja senki, tehát helytelen imputatio. így kellene hangzani az állításnak: „erst Mensch geworden sei". De ekkor már nem is
