Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 2. évfolyam, 1903-1904 (Pozsony)
Az apostoli hitvallásért folytatott harcz. II. Daxer György dr.-tól
108 Dr. Daxer György. Cremer, hogy az érvek sokasága rendesen fordított viszonyban szokott állani azok bizonyító erejével és rámutat arra, hogy erejük összefügg Harnack nézetével Krisztus istenségéről. Ez pedig ama állításában nyer kifejezést, hogy az Isten „egyszülött fia" kifejezés a nicaenum előtt nem jelenti Krisztus örök istenfiúságát. Evvel szemben Cremer hangsúlyozza, hogy Krisztus istenfiusága úgy János, mint Pál apostolnál az atyához való örök viszonyát jelenti. Ugyanígy jelenti ez a kifejezés, hogy Jézus ,.Úr" ugyanazt, amit akkor jelent, ha Istenről állítjuk. Szóval Cremer azon eredményre jut, hogy Krisztus istenségét nemcsak valláserkölcsi, hanem oly értelemben kell venni, mint az egyház veszi. És ha ez áll, akkor az Úr csudás születése a dolog természete által indokolt és az őskeresztyén gyülekezet hitének része volt. Hogy pedig Jézus hirdetésében e mondat nem találtatnék, nem állhat meg Ján. 8, 5 8; 16, 2g; 17, 5-tel szemben. Tehát — így összegezi Cremer füzete első részének fejtegetéseit — Harnack nem hozott fel semmit, ami bennünket megakadályozhatna abban, hogy Caspari 1) ítéletét helyeseljük: „A keresztségi hitvallás egész tartalma minden esetre — és legalább az én tudományos meggyőződésem szerint legnagyobbrészt alakja — is viszszamegy az apostoli korba .... A keresztségi hitvallás megmutatja nekünk, hogy mi volt kezdettől fogva az apostoli prédikáczió és a keresztyén hit összege". Az apostolikumi harczban tehát tényleg nincsen szó a történeti kutatás áj eredményeiről, mert a II. rész szerint „Krisztus személyének kérdését, azt, ki és mi volt Jézus, semmiképen sem lehet a történeti kutatás eszközeivel eldönteni". Mindent, ami az ember szelleméletében emberi, megértünk. Csak a keresztyén vallást, amely nem tisztán az emberi szellemélet produktuma, nem fogja fel az, aki azt magáévá el nem fogadja. A legnagyobb szellemekkel való congenialitás még nem congenialitás Krisztussal. Azért Krisztus személyének kérdését történeti kutatással eldönteni nem lehet. Ezt nem veszi tekintetbe a historicismus, amely csak azt ismeri el, ami a történeti kutatásnak eredménye. A historicismus hibájába a theologus nagyon könnyen esik bele, mert Jézus Krisztus tényleg a történeti kutatásnak is képezi tárgyát. Csakhogy ő ennél még több is; de ezt már a történeti kutatás nem éri el. Ezen kérdést: mi tetszik néktek a Krisztus felől, mívelt és míveletlen egyaránt döntheti el, mert az csak valakinek vallásos magatartásától függ. Krisztus istenségét tehát a történeti kutatás meg nem állapít') Caspari Károly Pál (1814 — 1892), zsidó szülőktől származó, felekezeti irányú luth. theologus, christianiai egyetemi tanár, az apostolikum története körül — főleg az arra vonatkozó források felderítése és értékesítése által az úttörőnek elévülhetlen érdemeit szerezte magának.
