Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 1. évfolyam, 1902-1903 (Pozsony)

Jézus Krisztus a nevelés elve. Schneller István dr.-tól

Gl majd semmit se tudunk. Utóbbiról elég világos képet lehet alkotni. A nemzetség (mispacha) sok család egyesülése. Tagjai a vagyonosak, a birtokkal rendelkezó'k, kik veszély idején a véd­eró't szolgáltatják (gibborim). Ezek kezében van minden jog és hatalom. Élükön a nemzetségi fó'k állanak (zegenlm), kik az egyes tagok között a peres ügyeket elintézik, kifelé a nemzet­séget képviselik. Háború esetén a nemzetség tagjai együtt har­czolnak egy nemzetségi fó' vezetése alatt. A cultust a mispacha együtt végzi (I. G. 20) s a vérboszú végrehajtása a nemzetség egyik kötelessége. Ily szervezettel lépték át a héberek Kanaán határát. Itt a honfoglalás és az azt követő' letelepedés uj viszo­nyok közé vezette a sivatag beduinjait. Csak hosszas küzdelmek után jutottak nyugalomhoz, előbb a hegyvidékeken, később a síkságon. Majd a nomadizálók földművelőkké váltak. Ez átala­kulás változást idézett elő az eddigi közösségekben. A nemzet­ségek közti kapcsolatok lazulnak, a mispachot elveszítik jelentő­ségöket. Az idegenekkel való folytonos hadakozás uj, kiterjedtebb szövetségeket tesz szükségessé. Kik egymáshoz közel, egy terü­leten szereztek birtokot, tartozzanak bár külömböző nemzetségek­hez, közös védelemre és közös támadásra vállalkoznak. Az érdekek azonossága rokonságot létesít az együtt lakók között. Idők multá­val e rokonságot vérbélinek tekintették, eredetileg azonban csak a geographiai helyzettel adott érdekközösség volt az összetarto­zás érzetének forrása. így jönnek létre Kanaánban a hódítás és letelepedés folyamán a törzsek territoriális alapon. Ezt mutatja nem egy törzsnek neve, mely geographiai név (Ephraim, Benjamin). Ettől fogva a törzsek veszik át azt a hivatást, mely azelőtt a nemzetségeké volt. A törzs (sebet, matte) visel közösen háborút, intézkedik jogi kérdésekben és védelmezi a hozzá tartozókat. Cultusa azonban nincs, ez megmarad a még létező, de jelentő­ségnélküli nemzetségeknél. A törzsek jelentősége sem tart sokáig. A történet nem a külömböző törzsek, hanem azon ellentét körül íorog, mely az éjszaki (Izráel) és a déli (Juda) tartomány között az idők folyamán kifejlődött. Már a királyság első korszakában a törzsek mint különálló közösségek alig játszanak szerepet. Csupán a systhematizáló geneálogiák juttattak nekik oly kiváló

Next

/
Oldalképek
Tartalom