Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 1. évfolyam, 1902-1903 (Pozsony)

Jézus Krisztus a nevelés elve. Schneller István dr.-tól

47 s igyekszik a maga részéről az egészet és az egésznek szellemében a mást is sajátosságában táplálni és fejleszteni (altruismus). Az önkény és a törvény szemelőtt tartása melletti deliberation nyugvó úgynevezett szabad akaratnak, ezen subjectivismus és objectivismusnak ellentéte is megszűnik a tiszta éniség álláspontján, a mennyiben ez állásponton nem a külső törvény, hanem igenis önönmagunk akarunk, de nem véletlen, hanem az egész szempontjából kivánt sajátos lényegünk szerint, a mely reánk nézve mint a mi jobb énünk-cselekvésünk törvényét jelezi, de nem mint kivülöttünk létezőt, hanem, mint empirikus énünkkel teljesen egybeforrottat. Az önkény és a kényszerűség ellentétei helyébe lép a belső szükségszerűség: ezen ethikai determinismus, a mely nem egyébb mint jobb énünk, igazi természetünk, tehát igazán szabad ténykedésünk érvényesülése. Az alaphangulat dolgában is kiemelkedünk a függetlenség álmodott állapotából, a mely tulajdonképpen az atomusnak lebegő, minden külső hatásnak alávetett állapota, valamint a függésnek kötöttségi állapotából és feljutunk az önállóságnak önérzetes és mégis szerénységgel járó állapotára, hangulatára. Benn van az önállóságban is a függés és függetlenség mint függés, a mennyiben mi mint önállóak az egésznek vagyunk szervei, az egésznek szellemétől és ennek czélttételező, a mi sajátos hivatásunkat, az egészben elfoglalt helyünket tételező hatalmától függésben érezzük magunkat; de mint függetlenség is, a mennyiben éppen ezen czélgondolat alapján (a mely énünkkel, mint nemesebb énünk összeforr) akarunk, cselekszünk s így a környezet, a külső tényezők, törvény, parancs indításaival szemben szabadoknak, mind ettől függetleneknek tudjuk magunkat. A metaphysikai és az erkölcsi életnek számos ellentétei ezen magaslatról nézve azokat harmonikusan egybeolvadnak. Változás és állandóság, sok és egy, függés és függetlenség, determinismés és Indeterminismus, kötöttség és szabadság, vallásosság és erkölcsösség egy és ugyanazt jelölik, jellemzik; csakis a szempont külömbözik; nevezetesen a szerint a mint azt az egész vagy az egyes szempontjából nézzük.