Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 1. évfolyam, 1902-1903 (Pozsony)

Jézus Krisztus a nevelés elve. Schneller István dr.-tól

39 ponti közlekedést biztosító utak érezteték a leigázottal a függést, de máskülömben kímélte Róma a nemzeti intézményeket, a mint a maga Pantheonját ez intézmények elismerése jeléül az idegen népek isteneivel is benépesíté. — Ez elismerés azonban Rómában nem önzetlen, hanem önző volt; elismerte mindezt, mivel ez uton biztosítá uralkodását e népek fölött. Róma nagyságával szemben minden csak az eszköz színvonalára siilyedt alá. A zsidó nemzet nem aesthetikai, sem pedig jogi hatalmi szempont alkalmazásával kívánta államát és kulturkincsét szervezni, hanem mély ethikai szempont alkalmazásával gyarapítá az emberiség kulturtőkéjét. A szentség és bűn hatalma járja át a nép lelkiismeretét s mélyíti a külső fényben és hatalomban az ígéret földjén Canaanban hatalmas földi királya által uralt kiválasztott nép országának képét egy oly szellemi országnak képévé, a melynek ép úgy nincs nemzeti határa, mint nincs határa az Isten szentségének és az ember bűnösségének ; a mely országnak uralkodója végre is a nép bűnét solidáritása, de ártatlansága tudatában viselő Messiás s mely országnak polgára az, a kinek szivében él Istennek törvénye s ki ezért is szívesen, szabadon teljesíti kultusként Istennek törvényeit. Igazságtalanok lennénk azonban az úgynevezett pogány nemzetekkel szemben, ha csakis azon kulturkincsét emlitenök meg, mely az illetők, nemzeti jellegét typikusan fejezi ki. — A zsidóknál is jeleztük a messiási ország azon szellemi alakját, mely a zsidó fejlődésnek prófétiai virágát képezte, s melyet a nemzet a próféták üldözésével megtagadott. — Voltak a többi nemzeteknél is még oly egyesek, kik a nemzeti korláton túlemelkedve a zsidó prófétákkal versenyeznek egy szellemi boldog békeországnak várásában. ATchong-Yong kegyes szerzője várja még csak azt a szentet, a kiben természetivé vált az isteni, ki szent, s kinek öröme a jó. A Vedák egyes énekeiben a szerző bűnöségének tudatában Isten kegyelmében nyugszik meg. A görög aesthetikai felfogást nem mutatja az orphikusok oly mélységes gondolatvilága, nem Heraklitnak nana (>tl nagy szabású, tulajdonkép az egységen belül való kölcsönhatás elvén