Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 1. évfolyam, 1902-1903 (Pozsony)

Jézus Krisztus a nevelés elve. Schneller István dr.-tól

36 szűk országa legalább ily megzavartatás esetében már is tágúl: a schaman egy nálánál hatalmasabb elismert tekintély parancsának, rendelkezésének veti magát alá; s igy legalább időnként altruistikus rugót követ. A kalandos vándor kor állandósítja a vezér személyiségében e feltétlen tekintélyt s igy az altruistikus rugót. Az egyes még sajátos fetischéró'l is lemond a köznek, a vezérnek fetische (zászló) kedvéért s a láthatatlan túlnani ország tagjaivá megteszi legalább a vezért kíséretével, a mi által az egyes ember muló élete fölé helyezi annak halhatlan életét. A nomadismus véget vet a külső, csak a kaland, a megélhetés érdeke által egybetartott együttlétnek. A patriarcha, a páter familias őse szellemének hatalmában a vér szerint együvé tartozókat állandóan, és a nem, valamint a munkafelosztás alapján tagoltan egyesíti; s maga is a családi traditio és a családi szokásban érvényesülő, az ősök által hiven ápolt hatalmat elismerve, uralkodásában altruistikus rugót követ. Az egyes fölött a család, mint szervező hatalom áll ; — s a család egész élete fölött a páter familias által végzett rendes cultusban imádott és a család normális viszonyait biztosító ősök szellemei őrködnek. (Typikusan találjuk azt a chinai vallásban az oly mélységes taoismusával). Mig a nomadismus ezen alakja a sátorba viszen s a családi én alapján tagolja az élet fölött uralkodó képzetkört: addig a plastikai irányú áriái nomadismus inkább a szem előtt elterülő (ίδ — vid — olőa — Wissen — είδος — Idee) objectiv, természeti világot áldó és vészes hatásában vonatkoztatásban a jószághoz írja le, majd anthropomorphizálja s végre ethizálja (Vedákban), úgy hogy a schamani kaján, helyhez kötött természeti hatalmak állandóan és pedig mindenek felett uralkodó, küzdő, majd később a rendet, a törvényt, de a kegyelmet is érvényesítő és adományozó hatalmakká válnak. A nomadismus tehát egyrészt a tagolt családi élettél, a társadalmi élet ezen termő és gazdag őssejtjével, a családi szokásban és traditioban a család fölött folyton őrködő és uralkodó atyai szellemi hatalommal; és másrészt a természetnek emberiesítésével és a természeti hatalomnak ethizálásával áldotta meg az emberiséget.