Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 1. évfolyam, 1902-1903 (Pozsony)

Jézus Krisztus a nevelés elve. Schneller István dr.-tól

324 hogy képezze, alakítsa, lelkének vad hajtásait elnyesse, s kiküldheti őt ismét a világba, megtisztulva ama rossztól, a mit a fórumról hozott magával, s magával vive ama jót, a mit a család kebelében eltanult; mert mi sem képes a férfit inkább képezni és lelkét tetszés szerint alakítani, mint egy kegyes és értelmes nő". Az anya a keresztyén vallás által felszabadult ilyen lelkét szintén latba vetheti s állandóan meghatározhatja gyermeke lelkét. De a családi tényezőkön kivül — a keresztyén szellem által meghatározott történeti hatalmak, a melyek régi életrendjükkel és szelleműkkel csakis rontólag hatottak a nevelésre — most positiv irányban hathatnak. Iskola, család és társadalom egységesen közreműködhetnek a nevelés művénél. III. A nevelés czélja a keresztyén vallással bensővé lett és még is tágult; nevezetesen az által, hogy ezen keresztyén nevelés nem az ismeretekre, a kívülről az emberre ruházhatókra, hanem magának az embernek a szeretet szellemében való átalakulására — a személyiségre helyezte a súlyt és midőn ezt vallásilag kívánta meghatározni — kiemelte azt az ethnikus, társadalmi szűk korlátokból. Mig a személyi tényezővel az egyéniséget, addig a valláserkölcsivel az igaz emberit követeli, hogy mindkettővel igaz őszinte, de nemes emelkedett értelemben szolgálja a nemzetit. IV. Ezzel már is a nevelésnek módja is sajátosan van meghatározva. Minthogy a személyiségre irányul a nevelés: éppen azért a személyi odaadást követeli épp úgy a nevelőtől, a mint feltételezi a bizalomteljes odaadást a növendék részéről. Krisztusnál nem lényeges a tanítás, hanem lényeges az ő élete, az ő személyisége. Ez volt mindenkire nézve az az erő, a melyet nem tudtak történetileg, az associatio törvénye szerint megmagyarázni, s mely mint egy magasabb „εξονσία"-τι nyugvó minden szavában, magatartásában, viselkedésében megnyilatkozott és hóditott. Egy az eddigitől megkülömböztetendő új tapasztalat megtételéről van sző, a melyre személyiségének előterjesztésével kívánta környezetét indítani. Ily tapasztalatot nem lehet kieszelni, logikailag levezetni,