Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 1. évfolyam, 1902-1903 (Pozsony)

Jézus Krisztus a nevelés elve. Schneller István dr.-tól

321 eszköze annak, a mi mögötte létezik, a léleknek, az érzületnek; még csak ez teszi a testet is gyarlóvá, alkalmatlanná, rúttá nemtelenné. Bizony máskép nézi és máskép látja már most a keresztyén a világot. Lát, a mit nézve nem látott a keresztyénség előtt. De lehullottak Krisztus szellemének ereje alapján a történeti, az ethnikus, a társadalmi, a vagyoni korlátok is. Az ő országában megszűnt az ellentét zsidó és pogány, hej len és barbár között mugszünt az ellentét magas és alacsony, gazdag és szegény között. Egy egészen új életrend, a jelen világnak ellenkezője érvényesül. Nem az egészségesek, a tökéletesek, nem a gazdagok, a zsarolók az elsők, hanem ellenkezőleg a betegek, a törekvők, a gyöngék, az elnyomottak, a szegények, a megterheltek a figyelem főtárgyai s az ki ezeket szeretettel szolgálja: az az első ezen országban. S ezen Istenországának szelleme mind inkább' áthatol e világ országaiba. A nemzetek egyéniségökben egyenjogú szerveivé válnak az emberiségnek; a köztudat tényévé válik, hogy a tökéletességnek tudata minden haladásnak megakasztója, míg ellenben a hiánynak, a gyarlóságnak, a szegénységnek az érzése a fejlődés alapja; hogy az államhatalom nem azért van, hogy e hatalomnak szolgáljon az alattvaló, hanem azért, hogy támogassa a gyöngét, felemelje az elbukót, hogy nevezetesen az állam fejedelme a nép souveraenitás elvének hódolva — nemzete első szolgájának érezze magát; hogy az egyesnek bűne egyszersmind a társadalomé, s hogy éppen ezért a jog mellett a méltányosságnak, a büntetés mellett a javításnak van helye: .hogy a gazdagság nem önczél, hanem eszköz a szegénység megszüntetésére is; hogy a vagyonnak önző elzárása éppen a vagyon eszközi természetével ellenkezik, hogy a kereset ne a kihasználás, hanem a munkával arányos felosztás elvén alapuljon; hogy a szeretet elve: „a mi az enyém: az a tied is", győzedelmeskedjék az irigység eme szülöttje „a mi a tied: az az enyém" elve fölött; — hogy ugyanez áll a szellemi vagyonra nézve, melyet szintén nem kívánunk elszigetelni, hanem az igaz demokrata szellemében közkincscsé tenni, mely minél szélesebb körben terjed, annál biztosabban, esélyeknek ki nem téve, Theol. Szaklap. I. évf. 22