Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 1. évfolyam, 1902-1903 (Pozsony)
Jézus Krisztus a nevelés elve. Schneller István dr.-tól
314 Ezen uj nemzeti és vallási ideál megalkotói és megszemélyesítői a pharisaeusok (peruschim — elkülönültek) voltak. Ők lepték el az egész országot. Mindenütt találjuk ó'ket, nevezetesen ott a synagogák első padjaiban. Ők ismerik minden részletei szerint a törvény számos eseteit, ők osztályozhatják az egyes ember bűneit is; ők azok, kik az egyes embert bűneihez köthetik; vagy azok alúl feloldhatják. A jövő, a nemzet jövője, valamint az egyesnek jövője az ő kezökben van. Ők Isten és a nép igaz közvetítői.') Ezért is tekintélyűk a nép előtt nagy volt. Minél inkább érzi a nép a vallásnak minden egyes cselekvényre kiható erejét: annál inkább emelkednek a nép szemében azok, kik eme törvényszerűség fölött őrködnek. A nép általában azt a vallást, melynek törvényei teljesítése nehezére válik, többre becsüli s ennek megfelelőleg ugyan csak ezen vallás képviselőit is. Igy érthető, hogy szemben az aristokratikus sadducaeusokkal és a szentélybe visszahúzódó levitákkal, a nép közt élő pharisaeusok tekintélye nagyra nőtt. A köztereken a nép mélyen köszönti ó'ket, rabbinak szólítja (Mt. 23, 7. 8), a zsinagógában az első padsorba ülteti őket (Mt. 23, 5. Lk. 20, 2. stb.); a lakomákra is elhivatnak és pedig itt is ugy, hogy ők ülnek az első helyen. (Mt. 23,6). De érthető viszont az is, hogy a pharisaeusok is e tekintélyök tudatában mindenütt mint a szigorú vallásosság képviselői léptek fel. Hosszú ruhában járnak (Lk. 20, 4 5). Arczukra Isten a méltóságot helyezte (Sirach. 10, 5.); ugy intézik lépteiket, hogy az imaóra a synagogában vagy az utczák szögletein érje őket, s hogy itt mások által láttatva mutathassák be kegyességöket. (Mt. 6, 5.). Majd pedig komor arczczal, eltorzúltan jelennek meg, hogy a nép lássa a böjt szigorú megtartását. (Mt. 6, i e.), majd *) Ezen jövőre vonatkozó jelentőségüket a köztudat még inkább tágítja és materializálja, a midőn azt nem csak az üdvvel, hanem a közönséges mindennapi élettel hozza vonatkozásba. Josephus Antiqu. XVII, 2, 4.: „Istennel való viszonyulásuk alapján a nép azt hitte róluk, hogy ők a jövőt előre tudják, maguk pedig Isten különös kegyeivel dicsekedtek, mivel a törvényt oly szigorúan betartják." L. Hausrath. i. m. I. 128.
