Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 1. évfolyam, 1902-1903 (Pozsony)
Jézus Krisztus a nevelés elve. Schneller István dr.-tól
135 törekedtek, elérik (Mt. 5, „.), kik éppen szerénységük, másoknak elismerése alapján végre is a földet örökségül veszik, azt meghódítják (Mt. 5, 4.) s Krisztusért történt szenvedésükért gazdagon kárpótlást nyernek a mennyek országában. (Mt. 5,5,.) A boldogság, Isten országában való tagsági élet — szintén nem egyforma, hanem az ember egyéniségének, egyéni állapotainak és törekvéseinek megfelel. Isten országának polgárai tehát nem egyenlők; a boldogság külömböző, szintén egyéni jellegű. Ezért azonban rangfokozat, alá ós fölé rendeltség nem létezik, még csak atyának, rabbinak, vezetőnek se nevezzék egymást Isten lévén atyjuk, Krisztus tanítójuk és vezetőjük (Mt. 23, 81 ?), mert az a legnagyobb köztük, a ki mások szolgája (Mt. 20, 2 5. s köv.),, SÍZ, cl ki magát, úgy mint a gyermek megalázza (Mt. 18, Krisztus maga is nem uralkodni, hanem azért jött, hogy szolgáljon (Mt. 20, 2f i. s köv.). Isten országa, ezen boldogság országa továbbá sem hely, sem idő szempontjából nem különíthető el ridegen. Transcendens, de földi is. A boldogok birják a mennyek országát: de másrészt öröklik ezt a földet.') Jönni fog, de másrészt itt is van, birják azt valójában egyesek, mások pedig csak ígéret alakjában. 5) Isten országa tehát egy folytonosan létező, fejlődő lelki, szellemi ország. Ezen országgal szemben és az ő életrendjének, áldásának (örAULooívr) birtoka mellett — minden mellékes; sőt ez ország birtokában bírjuk mindazt, a mi földi életünk fenntartásához még szükséges. 3) Hogy Krisztus evangéliománalc alapgondolatát a hegyi beszédnek ezen kifejtett része képezi: ezt világosan mutatja az uri ima, a „Mi atyánk", a mely bámulatos rövidséggel éppen a mondottakat foglalja össze. 4) ') Mt. 5, 3. 1 0. 11 ( 5, 4. és mind a két helyre vihető meghatározások. Mt. 5, s_ 9. 2) Mt. 5, s. 1 0. Mt. 5 M 3) ζητειτι ch πρώτον την βασιλίι'αν τον ϋ(ον χαϊ την διχαιοαννην αν τον, χαϊ ταντα πάντα προατί&ήοιται νμΐν. Mt. 6., 33· Α „miatyánk"-ot maga Krisztus közli tanítványaival és pedig mint
