Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 1. évfolyam, 1902-1903 (Pozsony)

A kompromissz-katholicismus Magyarországon. Schrödl Józseftől

102 római pápaság a jezsuita rend fellépése előtt a protestantizmussal szemben nem tudott következetes álláspontott elfoglalni. Azt ugyan azonnal érezte, hogy a X. Leo-féle elvilágiasodott pápaság veszedelmet rejt magában és az aszkéta, de nem politikus VI. Adorján pápa és utódai tettek is volna engedményeket a reformátiónak, ha ezzel az a veszedelem nem járt volna, hogy akkor meg Olaszország és Spanyolország megy veszendőbe a pápaságra nézve, anélkül azonban, hogy Németország visszahódítását teljesen biztossá tenné. Rómától elszakadni és nemzeti alapon szervezni az egyházat a XVI. század derekáig sikerült mindenütt·, a hol a fejedelem vagy a nemzet többsége a reformátiót elfogadta, tehát a Skandinávországokban, Skócziában, Angliában és Erdélyben. Hollandban a rendek többsége ugyan protestáns, de csak néhány évtizeddel később következik be a nemzet és akatholikus dynastiaközött az összetűzés és a végleges szakadás. Sokkal bonyolultabb a dolog Németországbban, a hol a római császár traditiói és érdekei jutnak egymással ellentétbe, mert V. Károly császár az Imperator Romanorum Semper Augustust csak úgy tudta elképzelni, ha a pápa koronázza meg császárrá, pápa és császár egymást anyagilag és erkölcsileg kölcsönösen támogatják és intézményeiket kölcsönösen fenntartják. Ezen politika azonban igen könnyen Canossába vezethetett, a miért is arra kellett törekedni, hogy a pápai befolyást lehetőleg korlátozni kell, nehogy a római császári hatalom ebből kifolyólag csorbát szenvedjen. Luther és a reformátió I. Miksa császárnak nem volt ellenére, mert egy hatalmas német nemzetegyház lehetősége a császár kezében félelmes fegyver lehetett a pápa ellenében. De már V. Károly, a mikor a reformátió teljesen pápa nélkül akart szervezkedni, akadályokat gördített eléje, bár egyes reformoknak az egyházban sem ő, sem testvére Ferdinánd főherczeg és magyar-cseh király nem voltak ellenségei; mutatja ezt a Károly által önhatalmilag, pápai beleegyezés nélkül adott augsburgi Interim és Ferdinánd álláspontja a tridenti zsinaton, a midőn főpapjai által a ccelibatus és az egy szin alatti úrvacsora eltörlését sürgette. A pápaság azonban ezen engedmények által egyházi tekintélyének utolsó maradványát látta veszélyeztetve s