Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 1. évfolyam, 1902-1903 (Pozsony)

Tanulmányok Augustinus tanrendszeréből. Tüdős István dr.-tól

99 Bűntől való megszabadítás a Krisztus munkája s egyúttal a büntetéstől, mert „peccatum inpunitum esse: non potest." Krisztus a bűnt feloldja, a büntetést elvállalja s az embernek csak szivét kell a Krisztus által megtisztitottan felajánlani Istennek és ez a bűnbánat: már büntetési dolog a maga fogalmában, a mely mellett a Krisztus büntetés-vállalása más természetű. A bűntől való szabadítás s a büntetés eltörlése: a Krisztus halálával jutott teljességre, a mely áldozat szabad is, önkéntes is, a minthogy az áldozat eszméjének csak így lehet jelentősége elvileg is és gyakorlatilag is. Ez már magasabb fokú gondolat, a melylyel szoros összeköttetésben áll a közbenjárás, mint az ember-halált szenvedett Krisztusnak olyan munkája, melyet csak ember végezhet összeköttetésben istenségével; ez a Krisztus, a ki superioritas hominis — tulajdonával a sublimitas Dei-t helyettesíti, amazzal nagyobb nálunknál, emezzel közelebb áll hozzánk, mint az Atya. Azaz: az Athanasius-féle felfogásnak más alakban való megjelenítése részint a váltság-munkájáról általában, részint annak az emberiségre gyakorolt hatásáról, a mely utóbbi tudvalevőleg az ariánismussal szemben azt tartalmazza, hogy Krisztus által a lehető legközelebbi viszony létesült Isten és ember között. Megváltást, szabadítást végzett a Krisztus és közbenjárói szerepet tölt be megváltói működésénél fogva Isten és ember között, a mit meg is tehet, mert egyáltalán „fons gratiae", a ki által Istennek gyermekeivé válnak az emberek és egymásnak a testvéreivé, a kikre ugyanaz vár, a mit nyert a Krisztus, t. i. a feltámadás. „In Christo spes resurrectionis nostrae adparuit." Ez is a Krisztus munkája ! Az alacsonyságnak magasságra jutása; a halálnak életrekelése! Az engedelmességnek jutalmazása, a szolgaság alakjának dicsőség ruhájába öltözése. Mind szentirásszerű, sőt szentírási tétel és állítás, a melyekhez még egynek kell csatlakoznia, a mely arra a kérdésre ad feleletet: kiknek adott Krisztus váltságot, szabadulást ? . . . Mert a bűnösök nem valamennyien váltattak meg, miután justitia és gratia nyilatkozott meg a Krisztus eljövetelében, hogy büntetés és kegyelem jöjjön létre. Eltérők a vélemények e tekintetben, t. i. két erős irányzat