The Hungarian Student, 1958 (2. évfolyam, 1-7. szám)
1958 / 2. szám
10 a magyar diák A LÁNGÉSZ írta L.J. Izí ZERNYOLCSZÁZHATVAN JANUÁR 27. Szomorú és sivár temetési menet indul el a marosvásárhelyi katonakórházból. Egy szakasz kékre-lilára fagyott katona, három marosvásárhelyi polgár és egy síró, zokogó asszony. Ez az egész. Az utcán kevesen járnak. Csikorgó hideg van. Az a kevés ember, akit ügyes-bajos dolga mégis kiűz a házból, csak futó pillantást vet a szegényes gyászmenetre. Egy bizonyos Bolyai János, nyugdíjas mérnökkari kapitányt kísérnek utolsó útjára. A marosvásárhelyi új Bólyai-múzeumban, az ajtón belépve, Bolyai Farkasnak, János apjának két arcképe fogadja a látogatót. Egyik önarckép, a másikat tanítványa, Szabó János festette. Szembenéz két keret. Egyikben Bolyai Farkas, a “Tentamen” szerzője tekint a látogatóra, a másikból az “Appendix” címlapja idézi Bolyai János, a nagy matematikai lángelme szellemét, aki megdöntötte a geometriai tételek abszolút és a priori jellegének kétezeréves előítéletét s bebizonyította, hogy a tér sajátosságait tapasztalati úton kell megvizsgálni. Bolyai János így közli apjával nagy felfedezését: “A feltételem már áll, hogy mihelyt rendbe szedem, elkészítem, ‘s mód lesz, a’ parallelákról egy munkát adok ki;... most többet nem szólhatok, csak annyit: hogy semmiből egy ujj más világot teremtettem...” Bolyai János felfedezése egy új világképet festő, euklideszi és nem-euklideszi geometriát egyaránt magába foglaló tudomány volt, az abszolút geometria. Erre Bolyaival kb. egyidejűleg — anélkül, hogy egymásról tudtak volna — jött rá Lobacsevszkij orosz matematikus is. A tant Riemann fejlesztette tovább s ez adta végül Einstein kezébe az általános relativitási elmélet felépítéséhez szükséges matematikai eszközt. Az egész modern fizika, így a kvantummechanika is, az atomelmélet e fontos része, összefügg Bolyai korszakalkotó felfedezésével. Itt a múzeumban látjuk a mértani idomokat: saját maga csinálta s használta a marosvásárhelyi kollégiumban. Itt vannak körzői, amelyeket a bécsi katonai mérnökkari egyetemen használt. Itt vannak jegyzetei magyarul, németül, latinul, tele a laikus látogatónak mit sem jelentő matematikai formulákkal. Külön üveges szekrénykében kottái, a nagy klasszikusok művei. Aztán füzetek, tele a nagy tudós egyenes soraival, jegyzeteivel. A magyar tudós sorsa A hivatalos tudomány képviselői képtelenek voltak annak idején felmérni és megérteni Bolyai János felfedezésének tudományos értékét. Mi több: saját apja, Farkas, sem mutatott sem megértést, sem elismerést. “Képtelen volt a dolog velejébe hatolni”, olvasom erre vonatkozólag Bolyai János egyik levelében. A nagy mű különböző kiadásai fekszenek a következő vitrinben: magyar, orosz, francia, angol, német, szerb, olasz, román és egyéb nyelveken. Jellemző a Bolyai életművét és személyét körülvevő agyonhallgatásra és szokásainak eltorzítására, Bolyai halála után kilenc évvel, Eötvös Józsefnek, a Magyar Tudományos Akadémia elnökének fiához, Eötvös Lorándhoz, a világhírű fizikushoz intézett levele: — Mind a római, mind a bordeaux-i és párizsi akadémiák matematikai szakai érdeklődtek Marosvásárhelyen, honnan is választ nemigen kaptak, majd azt, hogy ez az ember sohasem volt akadémikus és Erdélyben félbolondnak tartatott. Ma már az egész világon elismeréssel emlékeznek meg személyéről és munkájáról. Az Encyclopedia Britannica ezt írja a Bolyait tárgyaló fejezete végén: “A nemeuklideszi geometria megteremtését a csillagászatot forradalmasító kopernikuszi forradalommal szokták összehasonlítani a filozófiára és tudományra gyakorolt mély hatása folytán.” Appendix-ének elolvasása után Gauss a következőket írta: “Ezt a fiatal geométert, Bolyait, elsőrangú lángésznek tartom.” Kéziratai, levelei, feljegyzései, nemcsak tudományos értékét, hanem valóban haladó világszemléletét is teljes fényében mutatják be. “Képtelenség, természetelleni s igaztalan is: hogy valaki minden munka nélkül, a más fáradtsága gyümölcsének egy részét magának tulajdonítsa, elsajátítsa” — írja feljegyzéseiben. Koponyájának egy darabja, feljegyzései, mértani idomai, körzője, kottái: ennyi maradt meg a világ egyik legnagyobb matematikusából. Ám, ami él, sokkal több, sokkal jelentősebb: a mai világkép egyik legfontosabb alapeleme. Egy tiszántúli őrült rímeiből Gulyás Pál, 1942. Üres lett a Tisza medre, mert a Dunába folyt nedve. A Duna a tengert rója, — hogy fér ennyi egy hordóba? Ki a Tisza vizén átlép, annak ez az élet játék: játszik Mózessel magával, Illés égő szakállával. József Attilát egy kerék szelte ketté, szívét-erét. Engemet meg te téptél szét, te voltál síri sötétség. Verseimet kettészelted, összerontottad a kertet, Isten kertjét... S mint egy zsákba, betuszkolsz a tébolydába. Hogy ne lenne itt az ész őrült? Bezárult az ész kapuja, s macskák a mezőrül, a vadmacska és a puma. Mióta nyomnak már a földbe! Néha egy kéz a sírt felássa, csillog már az ég szent tetője, — aztán ismét rámcsap lapátja. A Tiszántúl ez. Nincs igazság itt, nincs törvény. Ez így megyen már évről évre. A vígasság itt megbukott egy fellegen. Rossz fellegek nyomják az észt itt, itt mindenre zord gond havaz, itt süllyesztők várják a férfit, itt nincs remény és nincs tavasz. Mégis itt áll sorsom hajléka, ez a por itt a városom, s mint egy második tűzpróféta átrepülök a rácsokon. A rácsokon túl hív az élet, átrepülök a Lunán, — s túl a remény lámpái égnek a messzeség várkapuján. Mindenkinek van koronája, mindenki fején ott a csillag, a magasból mindenkit hívnak! De jaj, vannak, kik lehajolnak, rájuk bukik a föld pora, sár lesz a vérük, pocsolya! A szent vér ott úszkál a sárban, mint egy kibontott rossz csomag. S átlép rajtuk az alkonyat. Én nem hagyom el koronámat, megőrzőm azt névtelenül, megőrzőm azt léttelenül! Rámdőlhet a síri homálynak emelet je a vak fagyon: én nem hagyom el koronámat, én nem dobom el csillagom!
