The Hungarian Student, 1957 (1. évfolyam, 2-8. szám)

1957 / 3. szám

Hungarian Student Newsletter 9 EGY SVÁJCI MAGYAR DIÁK GONDOLATAI A “Magyar Diák”, a Svájci Magyar Egyetemista Szövetség lapjából átvéve Ha valaki megkérdezi, milyen ta­nulmányokat folytatok, mindig némi büszkeséggel és belső örömmel hozom tudomására: ETH, Abteilung für Elektrotechnik. Ha visszagondolok az otthoni két utolsó évre, eszembe jut, hogy veszett ki belőlem a szakmai ambíció, hogyan fásitott el a kilátás­talan jövő. A forradalom mindenkit felrázott, a fiatalokból felgyülemlett energiák törtek fel, mert olyan célo­kat mutatott, amelyekért érdemes lelkesedni, érdemes élni. Az idegen fegyverek legázolhattak egy országot, de nem győzhetik le egy nép életere­jét, amely elég érett arra, hogy maga intézze a sorsát, minden idegen be­avatkozástól mentesen. A MAGYAR EMIGRÁCIÓ (folytatás a 6. oldalról) tett formája felé, de a megol­dási módok tág változatát nyújtja, ahol az elfogadott ala­pelvek megvalositásárak gaz­dag munkaprogramjait lehet felvetni. 3. Emigrációban nincs belpolitika. Aki emigrációban belpolitikát csinál, személyi, pozicionális harcot viv, az áruló. Nem pozí­ciók, hanem feladatok vannak, amit be kell tölteni. Az a nagyobb ember, aki több fela­datot végez el. 4. Az emigráció erkölcsi törvénye : pártok, csoportok, egyének munkában kifejezett nemes ve­télkedése az egy cél, népünk felszabadítása érdekében. A szervezési módszer munkatestü­letek alapítása minden ország­ban, minden helyen, ahol em­berek vannak, akik szervezetten hajlandók dolgozni a fenti célok megvalósítása érdekében. 5. Egyetlen magyar sem tekint­heti ellenségének a másikat, de elvi és eszmei alapon elsősorban a forradalom és szabadságharc képviselőinek ellen kell állni minden olyan elképzelésnek, a­­mely a magyar nép kinyilvání­tott akaratát meg akarja ha­­misitani, vagy ellentétes célok érdekébe állítani. Jó hírünket a világban építeni, továbbfejlesz­teni ez most minden becsületes magyarnak legfőbb feladata, kötelessége. A jelenünket szézuzhatták, de a jövő mégis a miénk. Erre gondolok most, távol a hazámtól, ez az ami megnyugtat, kiegyensúlyozottá tesz. Deceber első napjaiban, amikor egy ausztriai láger szalmazsákján feküd­tem egy éjszaka, megvívtam a nagy belső harcot, és megmaradt reggelre a fogadalom, tisztán leszűrve: ha mégegyszer egyetemre kerülök, min­den erőmmel tanulni fogok, mert egyszer hazatérek és akkor nyugodt lelkiismerettel kell az otthoniak elé állnom, nem árultam el az 56-os fia­talokat, kihasználtam az emigráció éveit. Mindent megtanultam, amit szükségesnek tartottam, és részt ké­rek az uj, szabad haza építésében. Ne félj Hosszú, kedves angyalföldi barátom, nem okozok csalódást Ne­ked. Te ismersz, tudod, hogy gyűlö­löm a képmutatást, neked megvallom, a régi sebek lassan begyógyulnak, begyógyítja a nyugodt, biztos környe­zet. Néha elfog még a honvágy, de nem tépelődöm többé hiábavaló prob­lémákon. A szörnyű tragédia után is az élet megy tovább, és örülni tudok egy jólsikerült laboratóriumi mérés­nek, egy ragyogó, tavaszthirdető reg­gelnek, az uj barátoknak, akik nem ismerik a mi nyelvünket. Terveket szövök újjáéledt ambícióval és nem játszom meg az izzószemü, bozontos­­hajú, szakállas, tragikushangu for­radalmárt. De magyar maradok, és tudatosan vagy tudat alatt uj életem fontos lépéseit egy nép vágyai és tö­rekvései hatják át. Jólesik arra gon­dolni, hogy évek múlva a mi orszá­gunkban is villamos vonatok fognak száguldani, atomerőmüvek épülnek, amelyeket a magyar urán táplál, és otthon leszek én is, magyar mérnök. Addig komoly, céltudatos munkával gyűjtöm a tudást. Örülök, hogy Svájcba kerültem és az ETH-n tanulhatok. A svájci em­bereknek senki sem szajkózza állan­dóan a fülükbe hogy “A munka be­csület és dicsőség dolga”, mégis mun­kaszerepek. De munkájuknak látják az eredményeit is. A svájci diákok szorgalmasak, céltudatosak. Az u.n. “máról holnapra élő” emberek itt nagyon ritkák. Kiegyensúlyozottsá­guk, biztonságérzetük lassan ránk is átáramlik. Erre igen nagy szüksé­günk van. Megóv attól, hogy kétesér­­tékü, könny üf aj súlyú dolgokra paza­rolj uk el energiánkat. A mi szemünk­kel nézve talán egy kicsit merevek, de a merevség alatt minduntalan előtűnik az ember, segítőkészségével, megértésével. Megértenek bennün­ket. Azt hiszem jobban, mint bár­melyik más ország, hiszen egy kis ország lakói érezhetik át legjobban egy másik kis ország tragédiájáa. A svájci ember barátsága megbízható, nem akárkinek osztogatja. Mindig meglep, milyen reálisan és józanul látják az egyes emberek értékét. Sen­kinek sem borulnak a nyakába pusz­tán azért, mert nagyszerű honfitár­sai vannak. Megszerettem ezt a fur­csa, idegen környezetet, megnyug­tató tájaival, józan, komoly embere­ivel. örülök, hogy ezt választottam második hazámnak. Elgondolkodva fújom ki a filteres cigaretta füstjét. A Fluntern Kirche toronyórája egyet ütött. Kinézek az ablakon, látom a pihenő várost pom­pás fényeivel, amint félköralakban körülfogja a tavat. SZÖVETSÉGI ÉLETÜNK (folytatás a 5. oldalró) A World University Servicetői megkaptuk az ösztöndíj kérvény űrla­pokat, melynek révén munkánk le­egyszerűsödik és több segítséget tu­dunk nyújtani diáktársainknak. Április elején nyilvántartási kár­tyákra vezettük az Amerikába mene­kült magyar egyetemisták adatait, s a kártyákat alfabetikussorrendben és államok szerint csoportosítottuk. 1180 egyetemistát tartunk számon. Hozzávetőlegesen, beleértve azokat is, akik nem fordultak ösztőndíjkérelem­­mel a segélyszervekhez, az Ameriká­ban tartózkodó magyar egyetemisták száma 1500 körül mozog. Megérkeztek az Amerikai Magyar Egyetemista Szövetség tagkártyái, melyek kiküldését a belépési nyilatko­zatok megérkezésével párhuzamosan végezzük. Sikerült tagságunk számára ingyen megszerezni egy angol-magyar nyelv­tankönyvet, valamint kiosztottunk 150 példányt a szabad magyar rá­diók adásait tartalmazó könyvből. Mr. Meanynek, az Amerikai Szak­­szervezetek vezetőjének továbbítot­tuk a magyar diákság köszönetét a magyar ügy érdekében kifejtett ál­dozatos munkájáért. Sikerült szoros kapcsolatot terem­teni a Canadai Magyar Egyetemista Szövetség helyi csoportjaival.

Next

/
Oldalképek
Tartalom