The Eighth Hungarian Tribe, 1986 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1986-09-01 / 9-10. szám

I

A kanadai magyarság jeles jubileuma

Százévesek az első kanadai magyar települések. 1886. július 4-én, hosszú és viszontagságos út után mintegy 150 főből álló magyar csoport vert sátrat, s telepedett meg a prérin, a mai Saskatchewan állam területén. Elve a kormányzat által nyújtott lehetőségekkel, a magyarok birtokba vették és megmunkálták a földet, létrehozták ma is létező településeiket: Esterházát, Békevárt, Kaposvárt.

Az úttörőket a következő évtizedekben ezrek és tízezrek követték. Ma Kanada majd minden részén élnek magyarok, többnyire a nagyvárosokban és azok környékén. A magyar származású kanadai állampolgárok - más etnikai csoportokkal együtt - figyelemre méltó szerepet töltenek be Kanada gazdasági, tudományos és kulturális életében.

Az évforduló alkalmából több rendezvényre is sor került. Az Amerikai Magyar Tanárok Egyesületének tanácskozásán — amelyre a torontói egyetem magyar tanszékének szervezésében került sor — öt előadás érintette a magyar bevándorlás történetét.

A Kanadai Magyarságtudományi Társaság (Canadian Association for Hungarian Studies) konferenciája részletesen foglalkozott az évfordulóval. A konferenciára Winnipegben, a manitóbai állami egyetemen került sor, a kanadai tudós társaságok éves találkozója keretében. (Ez a CAHS munkájának elismerését is jelzi, de egyúttal hozzájárult a tanácskozás tudományos rangjához is.) Kovács Márton professzor, a reginai egyetem tanára. a magyar bevándorlás ismert szakértője előadásában részletesen szólt a kanadai magyar emigráció történetéről, és a békevári közösség gyökereiről.

Vancouverben az EXPO-n június 2-án magyar napot tartottak. Az esemény megnyitóján Patrick Reid nagykövet, a világkiállítás kormánybiztosa elmondotta. hogy „az elmúlt száz év során Kanada sok magyart fogadott és a telepesek ragyogó, erős szálat szőttek bele a nemzet szövetébe. Olyan sok magyar telepes jött KOjiada termékeny síkságaira — mondotta — hogy egy időben Saskatchewan ,kis Magyarországnak' nevezték." A nagykövet méltatta azt a „különösen gazdag örökséget”, amelyet — a népdaltól kezdve a konyháig — a magyarok adtak. „Mindez a kanadai hagyományok részéve vált” — hangoztatta. Robert Layton, a szövetségi kormáay

Page 6

bányaügyi minisztere ugyancsak kitért az évfordulóra és méltatta a magyaroknak a kanadai életben betöltött szerepét.

Guy Charbonneau, a kanadai szenátus elnöke a testület június 11-i ülésén - amelyen díszvendégként jelen volt Nagy Lajos, a Magyar Népköztársaság ottawai nagykövete — megemlékezett az évfordulóról. A magyar nagykövet tájékoztatóját teljes terjedelmében a szenátus jegyzőkönyvéhez csatolták.

A „Magyarok Kanadában”című tájékoztató áttekinti a bevándorlás történetét és méltatja a kanadai kormány multikulturális politikáját. Rámutat: „a multikulturális politika, valamint a magyar kormány által nyújtott támogatás révén a kanadai magyarok sikeresen megőrizték a nemzeti karaktert. Ezt tükrözi a torontói egyetemen létesített magyar tanszék; a második és a harmadik generáció állandóan növekvő érdeklődése a magyar népművészet, a néptánc, a népdal, a magyar történelem és a mai magyar élet iránt.”

„A kanadai statisztika szerint — folytatódik a tájékoztató — tíz évvel ezelőtt 137 843 ember mondotta magát magyar származásúnak és több mint 116 ezren beszéltek otthon magyarul. Természetes, hogy Magyarország nem lehet közömbös sorsuk iránt és fontos szerepet tulajdonit nekik a két ország közötti politikai kapcsolatok és kulturális együttműködés fejlesztésében. ”

* * *

Dojcsák Győző A kanadai Esterházy története c. könyvének hátlapján az alábbi szöveget olvashatjuk:

„1886. július 19hén száz; ötven elcsigázott, nincstelen jnagyar vápjipr állott meg a hatalmas kanadai préri egyik lakatlan pontján, hogy ott új életet kezdjen. Körülöttük, amerre a szem ellát, feltöretlen szűzföldek. Sehol egy ház, sehol egy országút. A félelmetes fű tengerben csak elszórt bölénycsontok s keskeny, indiáncsapások voltak.

Ezen a helyen ma virágzó kisváros áll: Esterházy. Nevét az alapítók egykori vezetőjéről Esterházy Pál Oszkárról kap:

ta.”

A múlt hónapban, július 25-én, 26-án és 27-én, háromnapos ünneplés keretében emlékezett meg erről a 100 évvel ezelőtti eseményről Esterházy és a tőle 8 km-re levő Kaposvár lakossága. Az utat, amelyen az ötven részlegből álló felvonulás elhaladt, ezernél több néző szegélyezte, nagy tapssal jutalmazván a felvonulókat.

1986. július 27-én, vasárnap, rég nem látott számban vettek részt a búcsún, a kaposvári katolikus templomban és annak hatalmas kiterjedésű kertjében. Akik ott voltak, azok gyönyörködhettek Ft Tóth János SJ angol és magyar nyelvű szentbeszédében, amit' a szabad ég alatt mondott el.

1A magyar beszéd szövegét az alábbiakban közöljük:

Kedves magyar Testvéreim! Krisztusban szeretett ismerőseim, rokonaim és ősi családokból származott látogatók!

Égy néhány perc alatt nehéz kifejezni, Visszahozni és összehozni azt a sók gondolatot, ami ez alkalommal eszünkbe jut. Nem akarom ismételni, amit angolul már mondtam, de magyar érzéseket és gondolatokat akarok röviden felidézni.

Legelőször is őszintén kell mondani és bevállani, hogy nemcsak dicsekedni és magánkat'magasztalni jöttünk össze, hanem azért, hogy szivünkből, szeretettel, örömmel, hálaadással dicsőséget adjunk a mindenható Istennek, nagy jóságáért és sok áldásáért.

Azért, hogy száz évvel ezelőtt ősatyánkat és ősanyánkat idevezette, erre a szép vidékre, ebbe a nagy országba. A jó Isten hatalma nélkül, az ő jóága "nélkül nem lennénk itt, nem is léteznénk.

Körülbelül háromezer év-