The Eighth Hungarian Tribe, 1986 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1986-07-01 / 7-8. szám

HIMNUSZ

Isten, áldd meg a magyart, Jó kedvvel, bőséggel;

Nyújts feléje vérő kart,

Ha küzd ellenséggel; Balsors akit régen tép, Hozz rá víg esztendőt! Megbünhődte már e nép A múltat s jövendőt.

őseinket felhozád Kárpát szent bércére, Általad nyert szép hazát Bendeguznak vére;

S merre zugnak habjai Tiszának-Dunának Árpád hős magzatjai Felvirágozának.

Értünk Kunság mezején Ért kalászt lengettél S Tokaj szőlővesszein Nektárt csepegtettél. Zászlónk gyakran plántálád Vad török sáncára,

S nyögte Mátyás bus hadát Bécsnek büszke vára.

Hajh, de bűneink miatt Dúlt harag kebledben, Elsujtád villámidat Dörgő fellegedben;

Most rabló mongol nyilát Zugattad felettünk,

Majd töröktől rabigát Vállainkra vettünk.

Hányszor zengett ajkain Ozmán vad népének Vert hadunk csonthalmain Győzedelmi ének!

Hányszor támadt tenfiad, Szép hazám kebledre ....

S lettél magzatod miatt Magzatod hamwedre.

Bújt az üldözött s felé Kard nyúlt barlangjába, Szerte nézett s nem leié Honját e hazában;

Bércre hág és völgybe száll, Bú s kétség mellette,

Vérözön lábainál S lángtenger felette.

Vár állott, most kőhalom.. Kedv s öröm repkedtek; Halálhörgés, siralom Zajlik már helyettek.

S ah, szabadság nem virul A holtnak véréből!

Kinzó rabság könnye hull Árvánk hő szeméből!

Szánd meg Isten, a magyart, Kit vészek hányának;

Nyújts feléje védő kart Tengerén kínjának!

Balsors, akit régen tép,

Hozz rá víg esztendőt; Megbünhődte már e nép A múltat s jövendőt!

Kölcsey Ferenc

NATIONAL ANTHEM

God, bless the Hungarian With abundance, gladness, Graciously protect him when Faced with foes or sadness.

Bring for people torn by fate Happy years and plenty:

Sins of future, sins of late,

Both are paid for amply.

By your help our fathers gained High Carpath’s ascendence;

By you have a home obtained Bendeguz’s descendents.

And where far the Tisza flows, Where the Danube rages Seed of Árpád grew and grows Through the changing ages.

You gave Kúnság’s golden plain Where our wheat is growing;

At Tokaj your sun and rain Made our nectar flowing.

By your grace we fought and owned Turkish alabasters —

Proud Vienna prostrate moaned Matthias’ mighty musters.

But alas, our trespasses Drew your indignation,

From the heaven fierce flashes Thundered on our nation:

Now the Mongol arrows broke On us without warning,

Then we wore the Turkish yoke, Misery and mourning.

0, how often was the wild Ozmán proudly voicing Victory above our piled Bone-heaps with rejoicing!

Oft against you, land of birth Did your very son rave.

And the fairest mother earth Thus became her son’s grave!

Hides the hunted, but behind Sword follows in foe hand; Looks around but cannot find Home within his homeland! Down the dale and up the peak — Vain is his desire —

Red with blood the rivers reek, Flames the sky with fire.

Once a castle, happy, gay:

Now in ruins, piling.

Lament lingers there to-day And the groans of dying.

But alas, on martyrs’ tomb No freedom is growing;

In slave-yoke and pallid doom Ceaseless tears are flowing.

Pity the Hungarian 0 Eternal Master,

Graciously protect him when Dangered by disaster.

Bring for people tom by fate Happy years and plenty:

Sins of future, sins of late, Both are paid for amply.

Ferenc Kölcsey Translated by E.F. Kunz