The Eighth Hungarian Tribe, 1985 (12. évfolyam, 1-11. szám)

1985-04-01 / 4. szám

MAGYAR ISKOLÁK SZLOVÁKIÁBAN „Mi a magyarázat?” Az 1980. évi népszámlálás adatai szerint: a közép­­iskölát végzett magyarok százalékaránya 9,35 — szemben a szlovákok 13,27 százalékarányával; az egyetemet-főisko­­lát végzetteké 1.63, illetve 3.87. A megválaszolandó kér­dések leggyakrabban így vetődnek fel: Mi az oka, hogy nemzetiségünk számához, illetőleg a szlovákok arányá­hoz viszonyítva mindmáig oly kirívóan alacsony az egye­temet, főiskolát végzett diplomásaink aránya? Mi a ma­gyarázata, hogy a tanügyi hatóságoknak és a sajtónak évek óta tartó s egyre fokozódó erőfeszítései nyomán sem növekedett a magyar nemzetiségű tanulóifjúság számbeli aránya az egyetemeken? Mi idézte elő, hogy az utóbbi években alaposan megcsappant a gimnáziumokba jelentkező tanulók száma—ami szükségszerűen maga után vonja a felsőfokú tanulmányok iránti érdeklődés további csökkenését? Mi tehát a teendő? Hogyan s miképpen volna lehetséges az előrelépés? (...) A magyar tanítási nyelvű gimnáziumokból — or­szágos átlagban — osztályonként a diákok 75-80 százaléka tett felvételi vizsgát valamilyen felsőfokú tanintézetben: 55-66 százalékuk bejutott s mintegy 50-55 százalék be is fejezte tanulmányait: vagyis egy-egy gimnáziumi osz­tály végzettjeinek a jó fele szerzett egyetemi, főiskolai diplomát. Ezek az adatok pontosan egyeznek a legutób­bi (1980-as) népszámlálás adataival, mely szerint nemze­tiségünk számához viszonyítva a gimnáziumi érettségi­vel rendelkezők százalékaránya 3,2, az egyetemi-főiskolai diplomával rendelkezőké 1,63. Ez utóbbi — népszám­lálási — adatok meggyőzően bizonyítják az előbbi, ma­gunk gyűjtötte adatok megbízhatóságát, legföljebb az utolsó (50-55%) jött ki azzal a mindössze néhány száza­lékkal magasabbra, amennyit a szakközépiskolákból to­vábbtanulók képezhetnek. A fenti adatoknak az egybe­vetéséből azt az egyértelmű következteté$t»vonhatjuk le, hogy a vonatkozó időszakban a szlovák diplomások száza­lékarányát (3,87) csak abban az esetben sikerült volna valamelyest megközelíteni, ha valamennyi gimnáziumi abituriensünk elvégzi az egyetemet — ami ugyebár kép­telenség . .. Azóta bő három év telt el, s úgy véljük, egyre nehezebbé válik a felzárkózásunk. Sőt, bizonyosra vehető, hogy diplomásainknak a szlovákokéhoz viszonyított ará­nya tovább romlik, éspedig többek között a gimnáziumi osztályok számának csökkentése miatt, ami érzékelhetően maga után vonta a középiskola eme típusa iránti bizalom bizonyos fokú megrendülését, az érdeklődők megcsappa­nását. A magyar tanítási nyelvű iskolába vetett bizalom megrendüléséhez járult hozzá az a főhatósági döntés is, melynek következményeképpen a 70-es évek második felében megszűnt az anyanyelven folyó nemzetiségi pe­dagógusképzés — noha éppen az 1976-tól érvényben lévő új oktatási rendszert tartalmazó projektum egyértelműen leszögezi: „a nemzetiségi alap- és középsikola valamennyi tantárgyát a tanulók anyanyelvén kell tanítani”. (Dalsi April, 1985 A tizedik évforduló A detroiti Szent Kereszt Egyházközség lelkesen ké­szül, hogy megünnepelje Mindszenty bíboros halálának ti­zedik évfordulóját. Kétszer látogatta meg Mindszenty bíboros Detroit­­ban a katedrálisszerú magyar templomot: 1947-ben és 1974-ben. A történelmi látogatásokat a templom csarno­kában szép bronz emléktábla hirdeti. Jóllehet a látogatások óta a város és benne a temp­lom nagy változáson ment át, és a régi dicsőséget fel­váltotta az aggódó jelen, Detroitban él a Mindszenty-tisz­­telet. Minden szentmisében, hétköznap és vasárnap egy­aránt, imádkoznak a bíboros szentté avatásáért, és a láto­gatásokat megörökítő emléktáblához a hívek gyakran tesznek virágot. A tizedik évforduló megünneplésére Torontóból Det­­roitba jön Borbás Károly vetített képes előadásra. Az elő­adás 1985. április 21-én, délután 3 órakor lesz a temp­lom márványtermében. Az előadás szünetében a jelenle­vők szép Mindszenty-képet vehetnek bekeretezésre. Május 5-én, vasárnap, délelőtt 10 órakor a magyar nagymisét Walter J. Shoenherr detroiti segédpüspök ce­lebrálja, és ó prédikál Mindszenty bíborosról. A szent­mise szándéka lesz, hogy az Isten dicsőségére, Isten né­pének dicséretére és a magyarság megvigasztalására az Egyház Mindszenty bíborost szentnek nyilvánítsa. A szentmisén Edenhoffer Tiborné vezetésével a detroit— windsori kórus énekel. A szentmise után találka és kávézás lesz a templom nagytermében. Minden jel arra mutat, hogy Mindszenty bíboros em­léke, a szentté avatási mozgalom erősödése, a bíboros iránti tisztelet és szeretet újból visszahozza a Szent Ke­reszt Egyházközségbe a külvárosokba szétszóródott detroiti magyarokat. rozvoj esi. vychovnovzdelávacej sústavy. Bratislava, 1977. 24., 50., 73. 1.) Amiből logikusan és szükségszerűen követ­kezik, hogy a tanárképzés sem történhet más nyelven. Va­jon kell-e bizonyítanunk, hogy felelősségteljes munkáját csakis az a tanár végezheti eredményesen, a társadalmi el­várásoknak megfelelően, aki azon a nyelven képezi magát tanulmányai során — a matematikában, biológiában, tör­ténelemben stb. —, amelyen majd tanítania, nevelnie kell. Elvégre az alap- és középfokon egyaránt, a 11-14 és 15-18 éves tanulók életkori sajátosságainak megfelelő­en: egyértelműen nevelő-oktatás folyik. Ez azt jelenti, hogy az iskola tanítási nyelvét minden egyes tanárnak — és nem csak a magyar szakosnak! — egyrészt szépen, kul­turáltan, választékosán, tehát kifogástalanul kell beszél­nie, másrészt meg kell felelnie a maga szakterülete tá­masztotta nyelvi terminológiai követelményeknek is. Nyil­vánvaló tehát, hogy olyan készségfejlesztésről van szó, melynek egyidejűleg kell végbemennie a szakmai isme­retek élsajátításával. Szaktudás és ennek megfelelő szak­szerű nyelvi kifejezőkészség — egymástól elválaszthatat­lanok. Az olyannyira kívánatos kétnyelvűség elérésének is legalapvetőbb feltétele: az anyanyelvi képzettség. Révész Bertalan: Az alapiskolától a diplomáig. Irodalmi Szemle, Pozsony, 1984. 5. Page 13

Next

/
Oldalképek
Tartalom