The Eighth Hungarian Tribe, 1985 (12. évfolyam, 1-11. szám)
1985-02-01 / 2. szám
EGY ASSZONY DICSÉRETE TRIBUTE TO A WOMAN öt gyermek anyja! Táltosként megáldlak: e terzinák szived felé ömölnek az éjen át himnusznak, szerenádnak. Mother of five children! The priest in me blesses you: And in the night these tercets flow towards your heart As a hymn, as homage. Nemcsak kagylója gyöngyöző gyönyörnek voltál Siralmak Völgyének vizében, mit búvár férfi-vágyak összetörnek! You were not just a lovely pearly shell In the water of the Valley of Tears Where man dives in to seize it! Mint misztikus vonat vak álmú éjben, száguld az Élet az örök múlásba s utast utasra habzsol kínban, kéjben; Life, a mystic train in the blind night, Rolls on in its everlasting course, Swallowing its passengers in pain or pleasure. te voltál egyik bájos állomása: szobrászé méhed öt utast kiformált, legyen az Élet öt új kurjantása... You were one of the charming stations. Your sculptor-womb formed five passengers, That there might be five new cries of Joy in Life. Nem szűz szépséged és a játszi fonnák arányán volt az Úr fő gondolatja! A föld is termel szirmot, gyatra tormát The virginal beauty of your graceful form Was not the chief thought of the Lord. The earth also bears roses and the common radish, rigós tavasszal — mégis ősszel adja az új csírákat: s itt az élet súlya! Csírát csábít a csókos csinnadratta! And blackbirds in springtime — but in autumn she gives New seed, and that is the essential thing in life. The kisses of spring serve only to awaken the embryo. Te is párod arany jármába bújva tündöklő szépség köntösét cipelted, ha tél is volt, ajkad bimbózott újra. You too under the golden yoke of your husband, Have borne the vesture of blossoming beauty; Even in winter your lips have bloomed afresh. A végtelenbe néző hold feletted kicsit megállt s talán tán elmerengett s pár percig pisla bámulőid lettek The moon has perhaps paused, dreaming, Above you, and for a moment the hosts Of holy stars, with flashing diamond eyes, gyémántszemü, fagyos, szent csillagrendek. Tán szépségeden is merengtek ők: de tudták, hogy az Isten arra rendelt, Perhaps mused in wonder at your beauty. But they knew that God had created you To give the earth five new suffering beings, hogy adj a földnek öt új szenvedőt! Legyen ki felsőhajtson, mint a zsoltár s az éjtől kérjen gyolcsot, szemfedöt! To be one who should sigh like a psalm And ask at night for the fine linen Of holy women and the shroud. Mondom neked, harmat szépségű voltál, gyerekszáj-váró, lányos hetyke melled olyan volt, mint pogány, szépmívü oltár. You were once fair as the dew. Your firm breast As a girl, waiting for an infant’s mouth, Was like the master-piece of a pagan altar. S az anyaság, mint Szentlélek-lehellet, megszentelt téged fájdalmak keresztjén ... Szobrász-méhednek is szenvedni kellett, Maternity, like the breath of the Holy Spirit, Has made you holy on the cross of suffering; Your sculptor-bosom had to suffer hogy a pogány oltár legyen keresztény... Asszony! ha fejem nem a csillagokba fúrnám Isten-nézőn: most leeresztvén In order that the pagan altar might become Christian. Woman, if I did not lift my head among the stars To search there for God, I should bow it before you, lehajtanám kis lábadhoz a porba! Stooping before your little feet in the dust. Mécs László Translated by Watson Kirkconnell. Page 12 Eighth Hungarian Tribe
