The Eighth Hungarian Tribe, 1985 (12. évfolyam, 1-11. szám)

1985-08-01 / 8. szám

Ötszörös születésnap Kiskunfélegyháza, Szendrey Júlia utca 42. Az épület olyan, mint a legtöbb családi ház az alföldi városkában. Három szoba, előszoba, konyha, fürdőszoba, kamra, kis kert Ez a sarokház az ország egyik leghíresebbje: a magyar ötösikreik otthona. A Tarjányi-család akkor költözött ide, amikor megszülettek a kisbabák. Nem sok nyugalom volt itt akkortájt. Egymásnak ad­ták a kilincset az újságírók, a té­vések, a fotósok, a városbéliek és a messziről jött kíváncsiskodók. Üzemek és intézmények képviselői — tucatnyi felajánlással. Bútort, mosógépet, játékokat, babakocsit — és ígéreteket — hoztak. A láto­gatókkal — akik bekukkantottak a ház minden szegletébe, nem kí­mélve a háziak magánéletét sem — kezdetben több baj volt, mint az öt aprósággal. Az első születésnapot névadóün­nepséggel kötötték egybe. A híres babáknak nem kevésbé híres név­adószülőket választottak: a ma­gyar űrhajósokat, Farkas Berta­lant és a város szülöttét, Magyari Bélát. Aztán elcsendesedett lassan a szenzáció hullámverése. A második születésnapon — január 24-én — már nem tolongtunk annyian a Tarjányi-ikrek körül, mint régeb­ben. — Inkább karácsonyra kaptunk ajándékokat — mondja Tarjányi­­né, a mama. — A tanácstól öt kis kerékpárt, az Alföldi Cipőgyártól csizmácskákat, Pusztavacsról játé­kokat, Borsod megyéből nadrágo­kat,' pulóvereket. Délelőtt érkeztünk. A gyerekek az imént ébredtek. Ebéd előtt és után alszanak egy-egy órácskát. Az idegent még az ágyból mérege­tik. Sanyika szólal meg először: — Baba! Ai, ái! — ami nyilván annyit tesz, hogy vegyem ki a kis­ágyból, mert félreérthetetlen moz­dulat kíséri gagyogását. Aztán Szilvia is az ölembe kéredzkedik. A többiek fotóskollégámat veszik körül, masináját mustrálgatják. Ba­rátságos gyerekek. Hozzák a játé­kokat, a meséskönyveket. Hajnal­ka még a cumija után matat, a leg­­dundibb, Melinda most is nápolyit majszolgat. Erika a hangadó, egy­folytában beszél. Miközben a nagymama az ebé­det melegíti, Tarjányiné számolga­tását hallgatom. * — Tíz, tizenkét kiflit veszek na­ponta, két kiló kenyeret, 7—8 li­ter tejet. Vacsorára megesznek 70—80 dkg párizsit vagy krinolint. Nincs panasz az étvágyukra, nem is válogatósak. Kedvencük a tej­­begríz és a házi sülthurka. Három liter tejből és egy kiló grízből szoktam tejbegrízt főzni. És ami­ből rettentő sok fogy: a mosópor. Áztatáshoz, mosáshoz napi két kiló is kell. — Mennyi pénzből gazdálkodik havonta? — A gyermekgondozási segély 4500 Ft. A családi pótlék a hat gyerek után 3140—, a nevelési se­gély 2400,—. Az apjuk 2600,— Ft gyerektartást fizet. Egy éve ugyanis egyedül élek a gyerekek­kel. Házasságunk megromlott, a férjem visszaköltözött a régi egy­szobás házunkba, összesen 12 640 Ft-ból élünk heten. Nem panasz­kodom, szűken-szépen ma még elég. De ahogy nőnek a gyerekek, a kiadás is egyre több lesz, az árak is emelkednek. Ami a munkát ille­ti, csak a szüléimre számíthatok, ők segítenek mindenben. Anyámat a tanács a közeli óvodában he­lyezte el dajkaként, onnan kapja a fizetését, de az ikreket gondoz­za. Persze ketten is nehezen győz­zük a sok munkát, hogy tiszták, rendesek legyenek a gyerekek, meg a ház is. Édesapám is besegít délután, esténként. Meg legalább férfiember is van ennyi lány kö­zött. Ha ő rájuk szó!, valahogy jobban szót fogadnak, mint ne­künk. * Nem kell különösebb számolás ahhoz, hogy a család egyhavi jö­vedelméből csak okos beosztással lehet hét embernek megélni. A segítség jól jön. Akkor is, ha nem kérik, és nem várják el. Tar­jányiné igyekszik jól gazdálkodni. Így valósulhatott meg régi álma, egy .kis autó. Az etetés igazán nagy látványos­ság annak, aki legfeljebb egy kis­gyerekről gondoskodott. Három baba a nagymama előtt, kettő Tar­jányiné mellett. A két asszony ke­ze jár, mint a motolla. A tátogó fecskefiókákhoz hasonlatos ikrek ugyanis abban a percben sirósan türelmetlenkednek, ha picit is ké­sik a kiskanál. Nézem, nézem a szapora, futó­szalagszerű mozdulatokat, s már a gondolattól is elfáradok: majd minden művelet ilyen tempót kí­ván az ötösikrek körül. Másutt a nagyobb gyerekek — okos munka­megosztással — már besegítenek a háztartási munkába, a kisebbek nevelésébe. Az egyik kinőtt holmi­jába belenő a másik. Itt minden­ből egyszerre ötszörös mennyiség kell. Ruhából, cipőből — de türe­lemből és munkából is ... Harmo­nikus, teljes családban sem lenne egyszerű az ötösikrek ellátása, ne­velése. Elváltán, apa nélkül pedig még nehezebb. Erkölcsileg is, anyagilag is. * Az ikrek befejezték az ebédet. Megbűvölten nézik a születésnapi tortát. Zajosan üdvözlik a marci­pánfigurákat. Ujjacskáik mindun­talan a két gyertya lángjához kö­zelítenek. Megriadnak a tüzes jó­szágtól, hamar el kell fújni a lán­got. Mára kevesen maradtak, akik az újságok hírverése nélkül is se­gítenek. Pedig ahogy nőnek a gye­rekek, úgy szaporodnak a gondok. Cipőikkel, ruháikkal együtt lassan kinövik a háromszobás házat is a Szendrey Júlia utcában. A város vezetői a bővítésén gon­dolkodnak. CSERESNYÉS BAYER ILONA Page 12 Eighth Hungarian Tribe

Next

/
Oldalképek
Tartalom