The Eighth Hungarian Tribe, 1984 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1984-08-01 / 8. szám
né javaslatának valóságraváltása. A Kárpátmedence: geopolitikai, kulturális és gazdasági egység! A Kárpátokkoszorúzta területen egyszer majd ismét megindul az ott élő népek békés fejlődése, elhalkul az itt-ott jelentkező soviniszta uszítás hangja s a dunavölgyi egyensúly visszaállítása jelenti majd az európai egyensúly kialakításának lehetőségét is. A konferencia első napja a híres ligonieri „Bethlen Home” megtekintésével végződött. Nt. Kovács Pál. ref. lelkész, igazgató vezetésével a vendégek Ízelítőt kaptak a Bethlen Otthon sikere« és minden ízében magyar munkájából, megtekinUiettek az öreggondozás módszereit, a történelmi értékű muzeális gyűjteményt és egy régi* régi magyarom, a. „Dankó Pista” együttes végignézésvel zárhatták ezt -a [árasztó, de lelkesítő tárgyalási napot. Itt kell megemlíteni azt is, hogy Nt. Kovács Pálon kívül — hosszabb-rövidebb ideig — NI. Oláh Béla, Nt. Tamás Dénes, és Nt. György Árpád is részt vett a tárgyalásokon, a Katolikus Magyarok Vasárnapját pedig Fr. Dengl Miklós OFM főszerkesztő képviselte. NyoJgcadilc Törzs Alapítvány Május 27-én, vasárnap református, majd katolikus Istentisztelettel kezdődött a napi tevékenység, a Bethlen Otthon kápolnájában, majd ebéd utáa a Lord Ljgonier Inn-ben folytatódott a tárgyalás. Ezúttal az u.g. „Hungarian Eighth Tribe Foundation” (Magyar Nyolcadik Törzs. Alapítvány) létrehozása, illetve esetlegesein egy magyar kulturális és tanulmányi szervezetté való kiszélesítése volt a vita-programon. Ezúttal a vitában jelentős szerepet játszott a „Nyolcadik Törzs” c. folyóirat két szerkesztője: Chomós Sándor és Pulitzer Pál Is. A jelenlévők korainak tartották a létesített Alapítvány tisztséget viselőinek megválasztását s ezért egyelőre egy u n. „Előkészítő Bizottság” lett megválasztva, melynek tagjai (alfabetikus sorrendben írva): Ambrus István (Chicago), Chomos Sándor (Ligonier), Kormos Vilmos (Newry), Korpoaay Miklós (Toronto), Pulitzer Pál (Union, New Jersey), Szabó Erzsébet fYoungstownj és Wass Albert (Astor, Florida). Ez a tárgyalási nap a J,«ord Ligonier Inn-ben rendezett díszvacsorával végződött, melynek sorún a kodierend a résztvevői megtapsolhatták a helyi magyar tagcsoport jUtüjtö táncbemutatóját is. A május 28.-Í, hétfői tárgyalási napnak egyetlen egy programja volt csak: a már évek óta működő „Nyolcadik Törzs” folyóiratnak átszervezése, kiszélesítése, menynyiségi és minőségi vonatkozású fejlesztése. E téren is sokatigérő javaslatok hangzottak el; a jövő fogja megmondani, hogy az elméleti tervezést milyen szinten fogja követni a gyakorlat. Az aligha vitás, hogy magyar szellemű, de angolnyeivü folyóiratra hézagpótióan szükség van, hiszen csak ezen az úton tudjuk kezünket kinyújtani az „elveszett nemzedék” felé. zok felé, akik — részben a mi hibánkból — anyanyelvűnket már nem beszélik, de akik az amerikai- és kanadai népszámlálások alkalmából és esetleges, elszigetelt tafél-Eighth Hungarian Tribe kozásek során Is, számtalanszor tanúsították magyar nemzetünkhöz való tartozósági érzésüket. „Nemzet” kifejezés alatt természetesen itt nem csupán az u.n. „Trianoni Magyarország”, de a földkerekségen élő 16 millió magyar értendő! Az angolnyeivü folyóirat — kisebb mértékben — tartalmazna magyarnyelvű oldalakat is, — mintahogy egyre fokozódóbb szükség van arra is, hogy az emigrációban megjelenő magyarnyelvű újságjaink is adjanak helyet a befogadó ország nyelvén Irt cikkeknek. Szomorú tény az „assaimiféció”, de letagadhatatlan tény! A konferencia résztvevői úgy érezték, hogy mentik a menthetőt azzal, ha az .^vesztett generációk’' szülőföldjének nyelvén fordul azokhoz a tízezrekhez, akiit — Igei dicséretremékóan — még ma is ae egyetemes magyarsághoz tartozónak érzik magukat. E tevékenységével a ligonieri kezdeményezés nem ellentétes a különböző magyarnyelvű federációk, szervezetek, folyóiratok, stb. tvékenységével, hanem azokat szervesen és saikségszerüen kiegészíti! H. E. GARAI GÁBOR: Magyarul Miféle beszéd ez? Idegen meg nem érti. S aki csak ezt beszéli — mindenütt idegen. Vízözön örvényében elárvult égi fészek, hogy tudtál megmaradni, kesetyűk Brütet ében, tömb-szőtté gerle-szállás, testvériden magánybanf Ki hoz neked naponként olajágat? Ki nógat a partra: megtérhdsz szárazon?! Hisz vér habos sziklák közt értél partot te mindig, s örök forgásában kerülget a téboly, mint pontot a pörgő tér, a bezárult kör közepében... Nap. Ég. IfaL Kő. SzéL Víz... Szeretsz? Szeretlek! Viszlek magammal, anyám sütötte kenyérkét. Megáztatlak idegen tengerekben, s tisztán kiemellek a hutlámtörte hínárból. Mint testté lett csoda — létem a rendjeled: százszor kiirtott néped — ki tudja, hogy? — élve maradt! No lám, a boldogabbak bámulva körülállnak — s egy árva szót sem értenek az egészből. De mint élő vizet ízlellek én: hitvallásom vagy s álorcám, ha kell : lég-gyökered), megtartóm messzi-földön, s haza-vezérlő pásztor-csillagom.
