The Eighth Hungarian Tribe, 1984 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1984-05-01 / 5. szám

1 WA SS ALBERT: Míg minden út zágon felé mutat... Újra meg újra halljuk a kifogást: „nem veszek részt semmiféle magyar megmozdulásban mert egyebet se tesz­nek csak veszekednek! Mindenki a maga útján akar járni és hazaárulónak nevezi azt aki más véleményen van.” Micsoda semmirevaló módja ez annak, hogy kivonjuk megunkat a kö­zös felelősség-viselés terhe alól! Rest­ségünket sértődéssel, fukarságunkat a farizeusokra emlékeztető álszenteske­déssel takargatjuk. Hogy sok, hasznosabb dolgokra felhasználható időt pazarolunk fölös­leges veszekedésekkel, ez igaz. De va­lóban a „magunk útján” járunk-e va­lamennyien, avagy mindössze külön­böző utakon próbáljuk megközelíteni a közös célt? Ideje, hogy komolyan szem­be nézzünk ezzel a kérdéssel. Aki figyelemmel kisérte az utolsó húsz esztendő magyar tevékenységeit itt az amerikai kontinensen, annak látnia kellett, hogy azok a kevesek akik szívükön viselik a magyar nemzet jö­vendőjét és az elszakított részeken szenvedő magyarok sorsát és tenni is igyekeztek valamit (s akik a valóságban mindössze egy szégyenteljes egy száza­lékát ha képezik a másfélmilliót is meghaladó létszámú u.n. amerikai magyarságnak) ezek a cselekvő ma­gyarok nem ezerféle módon igyekeznek megközelíteni a célt. hanem mindössze három különböző irányból, három különböző módon. 1.) Vannak azok. akik magyarságuk és a magukkal menekített magyar nem­zeti eszmények megőrzése utján kí­vánják szolgálni az egyetemes magyar jövendőt. Ezek mereven elzárkóznak úgy a befogadó ország szellemi és po­litikai életétől, valamint attól ami ma orosz parancsra és a kommunizmus jegyében odahaza folyik. Hitük, remé­nyük és munkásságuk alaptétele az. hogy előbb vagy utóbb eljön az idő amikor a magyar nemzet valamiképpen fölszabadul az elnyomás jármából és akkor az idekint megőrzött lelki és szellemi kincseket, a magyar múlt örök­ségét. haza lehet vinni, hogy tartalmat adjon az újjá születő országnak. Page 20 Bár a maguk zárt világában elhang­zó beszédeket, bármilyen értékesek legyenek is azok. nem hallja meg senki mert hiszen légüres térben nincs hang - igyekezetük mégis tiszteletre méltó, mert a magyarságon belül igyekeznek megőrizni egy magot, melyből vala­mikor, visszaültetve azt az ősi földbe, tölgyfa nőhet újra. Azonban ennek a „valamikor”-nak a bekövetkezését, el­szigeteltségünk miatt, sajnos nem vihetik előbbre. 2. ) Az utóbbi években ugyancsak megnövekedett azoknak a száma kik nem bíznak már a Nyugatban s ott keresik a jövendőt ahol a hatalmat látják: Moszkvában és Budapesten. A kisebbségi sorba taszított és kultúr­­örökségükért élet-halál harcot folytató erdélyi, felvidéki és délvidéki magyarok létének és jövendőjének biztosítását tehát a Kádár-kormánytól és ennek a kormánynak a gazdájától: a Szovjet­uniótól igyekeznek kikönyörögni és kiravaszkodni. mint ahogy őseink próbálták annak idején Istambulból. Ezek az egyébként derék és jószán­dékú magyarok odáig mennek néha. hogy Kádárt Deák Ferenchez hasonlít­ják és megfeledkeznek arról, hogy az öreg Deák soha egyetlen magyart sem küldött a bitófára. Azt se veszik fi­gyelembe. hogy az 1866-os kiegyezés a császár és a magyar nemzet között nem csak visszaállította az alkotmányos királyságot és felelős parlamentet az akkori nyugati korszellemnek megfe­lelően. de kitakarította az országból mindazokat akik a szabadságharc le­verése után magyar hazafiak százait mészárolták le vagy vonszolták ke­gyetlen rabságba. Aki akár Kádáréktól. akár az oroszoktól ilyesmit vár. az gyermekálmokat kerget. Kétségtelen azonban, hogy egy mértékletes és jó­indulatú közeledés nem a magyar kormány hanem a magyar nép felé valamint óvatos és okos diplomácia Moszkva irányában, nagy mértékben hozzájárulhatna úgy az erdélyi mint a felvidéki magyarság helyzetének ideig­lenes megkönnyítéséhez. 3. ) Végül itt vagyunk azok. kik ma­kacsul hisszük még mindég, hogy a Magyar Haza. vagyis a Kárpátok medencéje. Európának, tehát a Nyugat­nak szerves rész. úgy kultúrája, mint történelme és gazdasági adottságai alapján is és hogy a Nyugat, saját jól felfogott érdekében, elébb-utóbb rá kell döbbenjen erre a tényre. Minden olyan munka tehát amit ebben az irányban kifejtünk, idegen nyelvű előadások, újságcikkek, folyóiratok és ismeret terjesztő könyvek által, sietteti annak a pillanatnak a bekövetkezését amikor a nyugati hatalmak fölismerték a Kárpát­medence fontosságát és egy adandó világpolitikai alkalom felhasználásával, esetleg minden vérontás nélkül is. visz­­szaállítják azt az országot, mely az államalkotó tehetséggel megáldott és szabadságszeretetéről, igazságtisz­teletéről már annyiszor bizonyságot tett magyar nemzet vezetése alatt biz­tonságot és jólétet nyújtó szabad hazája lehet újra minden ott élő nemzeti­ségnek. Vannak akik emiatt ostoba és ve­szedelmes revizionistáknak neveznek bennünket, pedig valójában mindössze istenhívő optimisták vagyunk. Hiszünk abban, hogy különböző ajkú emberek békés együttélése lehetséges és meg­oldható. de csak magyar vezetés és irá­nyítás alatt. Mert ha ez nem így lenne, akkor ma nem élnének románok Er­délyben. szlovákok a Felvidéken és szerbek a Bácskában. Az ők mai mód­szereivel élve, különösen azokban az időkben amikor még sem hírszolgálat sem szervezett embervédelem nem létezett kipusztíthat^uk vagy elma­gyarosíthattuk volna ezeket a kisebb­ségeket egy rövid évszázad alatt és ma nem is tudna róluk a világ. Ez hát a három út. Mindhárom tisztességes, jószándékú és magyar. Egymás ellen uszítani ezt a három csoportot megbocsáthatatlan bűn s aki ezt teszi, az nem magyar de idegen ér­deket szolgál. Mindegyik útnak meg­van a maga létjogosultsága és helye az összmagyarság mai világpolitikájában. Olyan ez a három együtt mint Neptun isten tengerisárkányt ölő háromágú szigonya. Mi teszi azzá'.’ A szigony minden ága a külföldre sodródott magyarság mindhárom útja akár­csak a hajdani csillag: Zágon felé mutat. S míg minden út Zágon felé mutat, addig nem lehet civakodás. ellenséges­kedés. gyűlölködés közöttünk csupán összetartás és együttműködés, mert hiszen mindannyian magyarok va­gyunk és a magyar jövendőt tartjuk szem előtt. Mindegyikünk a maga hite és módja szerint de ugyanazt a magyar jövendőt!

Next

/
Oldalképek
Tartalom