The Eighth Hungarian Tribe, 1983 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1983-10-01 / 10. szám
I Page 20 THE EIGHTH HUNGARIAN TRIBE October, 1983 ország millenniumi ünnepségeire építették, s nyolcvan dongája egy-egy tölgyóriás életébe került. A gigantikus alkotmányt a budai Vérmezőn állították fel, de nem borral töltötték meg: gyomrában cigánybanda muzsikált. A kádármesterség napja ma leáldozóban van. Magyarországon több bort szűrnek, mint valaha, s ez a bor maradéktalanul el is fogy, de a borisszák ízlése időközben nagyot változott. Hajdanta a hosszú éveken át érlelt, bölcs és nehéz óborokat kedvelték, ma inkább az üde, könnyebb borokat isszuk. Kevesebb bort ászokolunk, kevesebb lett a kádárok munkája. Ma elsősorban nem érleljük, csupán tároljuk a bort, ezért hatalmas, üveggel bélelt betontartályok épülnek. Ez azonban már nem a kádárok feladata. A tölgyfahordó — a kádármesterséggel együtt — azért még nem ment ki a divatból. A képeinken bemutatott kádármester — Hartel József — még ma is gönczi hordókat gyárt. Tokajhegyalja nagy állami gazdaságai és a vidék egyéni gazdái ezeket keresik. A környék erdeiben elegendő tölgyfa nő, a mester udvarán illatos máglyákba rakva száradnak a dongák, s évről évre 100—150 új hordó várja a vevőket. Erről a hordóról már csak kél abroncs hiányzik. Még néhány „taktus” a két kalapáccsal — és kész a tokaji bor „riogatására” a gönczi hordó. Mire vár a kádármester? A hordóban lobogó tűz fellazítja a tölgyfa rostjait, s a hőségtől felpuhult dongákat a földön heverő csavaros szerkezet és egy kőtélhurok segítségével húzza össze. így készül a hordó hasa. Bal kézben a fabetétes abroncshajtó kalapács, a jobban a ráverőkalapács. A leendő abroncsot ritmikus kalapácsolással verik a hordóra.
