The Eighth Hungarian Tribe, 1982 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1982-04-01 / 4. szám
April, 1982 THE EIGHTH TRIBE Page 19 ni, még akkor se, ha tehetős az ember. Aztán ne feledd, ha én nem jövök, rajtad ma már csak a bogarak mászkálnak, az asszonyt meg más karolgathatná! Talán éppen én! Mihály felemelte a baltát, és Bálint felé sújtott. Bálint félrelépett, majd kicsavarta Mihály kezéből a baltát, és fejbe csapta. Mihály ráhanyatlott a fahasábokra, én nem moccant többet. — Hálátlan volt — vallotta később Bálint az őrsön. — Pedig, őrmester ha én nem jövök a csónakkal, akkor maguknak kellett volna kihalászni a Tiszából. rOef»qtp Bútorozatlan, mász-szagú, huzatos még, szél-járta még, — se ablak rajta, se zsalu — mily óriás távlatú — ha bele-dörög az ég — ez a tavaszt váró vidék, ez a gyalulás- fölmosásillatú világ, amely épp most szellőzi ki hidegét! Oh tágas, tiszta Épület, fogadj be, készülő Lakás! Még beföstetlen kikelet, kinyíló év, köszöntelek, fáradt és meghatott lakó — Mi működik már, mi a jó? Mutasd, hol a kapcsoló, hadd csavarjam föl ragyogó napodat, tejszín holdadat, tündér csillag-csillárodat! Be ölég volt már a sötét, a jég, a hóvihar, a fagy! Oh központi fűtésű lég, — és meleg- és fényvezeték, épülj fölénk, kék boltozat, te szabadság és menedék, — csúnyán kifagytunk az úton. Meddig lakom itt, nem tudom, De úgy kell már a nyugalom, ablak és föstmény a falon, könyv és gyümölcs az asztalon s az az ártatlan kényelem, hogy itt s beszélget velem néhány barátom, őszülő és ifjú, akiket elvitt a förgeteg, de meghozott a jóidő. ILLYÉS GYULA VÖRÖSMARTY MIHÁLY A kárbaveszett ügyvédi diploma A magyar irodalomtörténetben két kárbaveszett ügyvédi diplomáról tudunk egy-egy tanulságos történetet. Az egyik a Vörösmertyé, a másik a Jókaié. Vörösmarty elvégezvén a jogot, 1824. decemberében letette az ügyvédi vizsgát. De ügyvédi gyakorlatot sohasem folytatott. Ennek ellenére a Nemzeti kalendárium-ban éveken át közöltette nevét és lakcímét a pesti ügyvédek névsorában. Végtére is az ügyvéédi oklevél kenyérkereseti alap, és nem tudhatja, mikor lehet szüksége rá. Végleges szakítását az ügyvédség gondolatával ő maga mesélte el egy fiatal írótársának. Valamelyik ismerőse egy pörös embert utasított hozzá, kinek igen bonyolult ügye volt. A pörös ember elmondta az esetet, amiből nyilván kitűnt, hogy nincsen igaza. Befejezvén hosszú mondókáját, megkérdezte: — Mármost méltóztatik-e, Vörösmarty úr, ezt a pölt elvállalni? A költő nem akarta nyersen megmondani, hogy igaztalan ügyet nem vállal. Sok egyéb elfoglaltságára hivatkozott tehát. Az ügyfél azonban igyekezett mindenképpen rábeszélni: — De hiszen nem kívánom én ingyen a tekintetes úr fáradságát — s egy százast tesz az asztalra. — Sajnálom, de mégsem vállalhatom el. — Hát éppenséggel nem ér rá a tekintetes úr? — Nem én — erősítette a költő fülig elpirulva, mert asztalán egyetlen pörcsomó sem feküdt. Ekkor a pörös ember hangot változtatott: — Teins uram, miért nem szól magyarán? Mondja meg őszintén, mért nem akarja elvállalni az ügyemet? — Nos, hát ha úgy kívánja, megmondom nyíltan. Én ezt a port négy-öt esztendeig is elhúzhatnám. Addig ön, tisztelt uram, gyakran eljőne hozzám, s én egy-két füllentéssel bolondíthatnám minden alkalommal. Hanem midőn elvesztené a port — mert ezt a port csak elveszteni lehet! —, akkor megvallom, mint kezdő ügyvéd: nem tudom, mit lehetne hazudnom, ami föléri ezt a száz forintot? Nagyot nézett a pörös ember: — A tekintetes úr tehát úgy látja, hogy nincs igazam? — Nincs! — Hát ilyen ügyvéd is van, aki az igazat megmondja? — Már én ilyen vagyok. — Tekintetes uram! — szólt ismét a bámuló ügyfél —, megüallom, én még ilyen böcsületes emberre nem akadtam. Hanem a jó tanácsért viszont én is mondok egyet. — Köszönettel fogadom. — Azt mondom pedig: ne maradjon ügyvéd! Elfogadta a jó tanácsot, s még a Nemzeti kalendárium ügyvédcímtárából is töröltette nevét. Értékes Ajándék A NYOLCADIK TÖRZS
