The Eighth Hungarian Tribe, 1982 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1982-02-01 / 2. szám
February, 1982 THE EIGHTH TRIBE Page 15 HEflliVÍ AZ 0BSZ&8IÁZB& ... „Ha én parancsolnék Magyarországon, elrendelném, hogy minden hajó, amely a Dunán lemegy, két percre álljon meg a Parlament épülete előtt, hogy a hajón lévő népek csodálhassák, éhezhessék, megismerhessék a legkiválóbb magyar épület szépségét.. Már hét évtizeddel ezelőtt egy jeles újságíró kolléga írta ezt a „Magyar Nemzet” című lap 1902. október 9-i számában. Jómagam nem kívánok ennyit — csupán képzeletbeli sétára invitálom Önöket, lapunk olvasóit a Parlamentbe, hogy elmondhassak egy keveset történetéró'l, művészeti kincseiről, mai mindennapi életéről. Persze városnézési program keretében a valóságban is beléphet tünk az Ország Házába. S aki valaha járt Budapesten és megcsodálta a soktornyú, monumentális épületet a Duna pesti partján, e látványt itteni élményei között bizonyára az elsők közé sorolja. Mert a magyar főváros mondhatni egy a Parlamenttel. Csakúgy mint Párizs az Eiffel-toronnyal, Moszkva a Kremllel, London a Big Bennel, Bécs Schönbrunnal. „Építende a jelennek és a jövő századoknak” Járjuk először körbe az épületet és tekintsük meg csipkeszerű finomsággal faragott, 25 neogótikus toronnyal, támpillérekkel, 3193 ablakkal ritmikusan tagolt homlokzatait. Nem is olyan rövid séta ez, hiszen a Parlament összterülete 17 745 m2, hossza 268 méter, legnagyobb szélessége 118 méter, magassága a kupola tetejéig 96 méter. Egyetlen összefüggő 2 méter vastag betonlapon nyugszik. 1885. október 12-én ejtették az első kapavágást. 176 000 köbméter földet emeltek ki és a betonozást imponáló technikai felkészültséggel, villanyvilágítás mellett (!) három és fél hónap alatt fejezték be. Felhasználtak 40 millió darab téglát, 28 368 mázsa vasat. Öszszesen 4500 folyóméteren folytak kőfaragó munkák; a faragott kődarabok száma 550 000, a lépcsőfokok hossza 20 000 folyóméter. Jól jellemzi az építésznek a statikai biztonságot minden elé helyező felfogását szállóigévé lett kedvenc utasítása: „... építende a jelennek és a jövő századoknak” A középkor stílusában, de korszerűen Akár a Duna felől, akár másik frontján, a Kossuth Lajos térről szemléljük az Országházat, a hossztengelyében a Dunával párhuzamosan paralelogramm alakú épület világosan áttekinthető részekre tagozódik, és a külső kép elárulja belső beosztását. Homlokzata tehát nem kulissza — nem elleplezi, hanem kifejezi a belsőt, és már ebben is különbözik kora építészeti alkotásaitól. A XIX. század Európában, sőt a világon a parlamentek építésének időszaka. Ekkor épül az angol, a német, az olasz, az amerikai, a kanadai, a bécsi stb. parlament. A magyar parlament 1885. évi alapkőletételével időrendileg beillik ebbe a sorba. Azonban egy olyan építészeti korszakban jön létre, amikor a stílusok keresésében világszerte nagy a zűrzavar. Alkotója, Steindl Imre nagynevű építőművész tehetségét dicséri, hogy a neogótikus elemek szerencsés alkalmazásával sikerült olyan eklektikus épületet emelnie, amelynek külső megjelenése finom művészi összhangban áll a belső célszerűséggel, s ugyanakkor egyéni és magyar. Steindl Imre így nyilatkozott elképzeléseiről: „Én az új Országháznál új stílust nem akartam teremteni, mert ilyen századokra szóló monumentális épületet efemer részletekkel nem kezelhettem. Hanem igenis arra törekedtem, hogy a középkor e remek stílusába, szerény módon, óvatosan, mint azt a művészet mindenkor okvetlenül megkívánja, nemzeti és egyéni szellemet hozzak be.” Belső célszerűségében az épület korát meghaladóan korszerű. Távfűtési berendezése az első volt Európában. Egyéb műszaki berendezése is az akkori magyar műszaki tudomány diadala és még sokáig mintául szolgált a külföldnek. Tízféle márvány, két mázsa arany Folytassuk sétánkat az épület belsejében. Lépjünk be a 27 kapu egyikén. Válasszuk ezúttal a főbejáratot, amelyhez két, magasra tartott fejű bronzoroszlán között széles lépcsősor vezet fel. A főbejárat ólomfoglalatú, színes üvegekkel áttört hatalmas tölgyfa kapuja csak ünnepélyes eseményeken nyílik meg: a képviselőház ülése, kongresszusok, követek fogadása, nemzeti ünnepek alkalmával. Ilyenkor díszegyenruhás testőrség sorfala között lépdelnek fel a Ház tagjai és vendégei. Bent a széles díszlépcső-csarnokban csillogó márvány, gazdag aranyozás, ragyogó színek kavalkádja. (Tízféle hazai és külföldi márvány, két mázsa arany volt a „norma”.) Ugyanakkor a monumentalitásnak ugyanaz a határa kerít hatalmába, mint az épület külső szemlélésekor. Szédületes összegbe, 37 millió egykori aranykoronába került mindez, de példája annak, hogy egy nemzet áldozatvállalásával teremtett lehetőség igazi művész kezében milyen nagyszerű műalkotást hozhat létre. S a nemzet ma is bőkezűen szépíti — csinosítja — tartja fenn a parlamentnek az idők folyamán nem egy vihart kiállt épületét. A díszlépcső-csarnok talán a legszebb építészeti együttes. Hasonlóan a mű egészéhez, nem egységes stílusban fogant: a gótikus jelleg mellett antik akantuszlevelekkel tetőzött, ba-
