The Eighth Hungarian Tribe, 1982 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1982-02-01 / 2. szám
February, 1982 THE EIGHTH TRIBE Page 13 NATIONAL SONG On your feet, Hungarians, the homeland calls! The time is here, now or never! Shall we be slaves, or shall we be free? This is the question, make a choice!— On the God of the Hungarians We swear, We swear that slaves no more Shall we be! Until now we were slaves, Our ancient fathers have been damned, They, who lived and died free, Cannot rest in subservient ground. On the God of the Hungarians We swear, We swear that slaves no more Shall we be! A nothing stray of a man, is he, Who now, if necessar,y dares not die, Whose ragged life is more precious Than the honor of the homeland. On the God of the Hungarians We swear, We swear that slaves no more Shall we be! The sword is brighter than the chain, It adorns the arm much better, And yet, we wear chains! Here with you, ancient swords! On the God of the Hungarians We 8wear, We swear that slaves no more Shall we be! The Hungarian name will again be beautiful, As befitting its ancient great fame; We shall wash off the shame That the centuries have smeared on it. On the God of the Hungarians We swear, We swear that slaves no more Shall we be! Where our gravemounds shall rise, Our grandchildren shall prostrate And with prayers of blessing They shall say our sacred names. On the God of the Hungarians We swear, We swear that slaves no more Shall we be! Pest, 1848, March 13 Translated by Frank Szomy NEMZETI DAL Talpra magyar, hí a haza! Itt az idő, most vagy soha! Rabok legyünk, vagy szabadok? Ez a kérdés, válasszatok! — A magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk! Rabok voltunk mostanáig, Kárhozottak ősapáink, Kik szabadon éltek-haltak, Szolgaföldben nem nyughatnak. A magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk! Sehonnai bitang ember, Ki most, ha kell, halni nem mer, Kinek drágább rongy élete, Mint a haza becsülete. A magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk! Fényesebb a láncnál a kard, Jobban ékesíti a kart, És mi mégis láncot hordtunk! Ide veled, régi kardunk! A magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk! A magyar név megint szép lesz, Méltó régi nagy híréhez; Mit rákentek a századok, Lemossuk a gyalázatot! A magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk! Hol sírjaink domborulnak, Unokáink leborulnak, És áldó imádság mellett Mondják el szent neveinket. A magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk! Pest, 1848. március 13. Petőfi Sándor
