The Eighth Hungarian Tribe, 1982 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1982-11-01 / 11. szám
THE EIGHTH HUNGARIAN TRIBE Page 17 kapitánya, ő volt az, aki Zápolya Jánossal vállvetve letörte Dózsa parasztlázadását (1514), majd az ország nádorává választották. Mivel az „ecsediek” Habsburg-oldalra állottak, a Zápolya-család a „somlyóiakban” látta uralmának biztosítását. Az 1530-as években a somlyói Báthory-család tekintélyben már közvetlenül a Zápolyák után következett s mikor Báthory István 1533-ban megszületett, máris jelentős politikai karriernek nézhetett elébe. A probléma ott volt, hogy Erdély magyarsága ekkoriban már mindjobban rokonszenvezett a kálvinista tanokkal, ezzel szemben a „somlyói” Báthoryak katolikusak votak. így a történelem kereke úgy hozta, hogy abban az időben, mikor Zápolya János békét kötött Ferdinánddal Nagyváradon s Fráter György lett az elhalt Zápolya János fiának, János Zsigmondnak a gyámja, — az ifjú Báthory István Bécsben apródoskodott. Bár széleskörű humanista nevelést szerzett, nem szűnt meg szívében erdélyinek és magyarnak maradni. Nyolcadik évében járt, mikor az ország három részre szakadt, s tizenkilenc esztendős, mikor Fráter György az alvinci kastélyban a bécsi cselszövés áldozataként fejezte be Erdélyt-építő életét. Talán ez a tragédia, talán Dobó István és társainak egy év múlva bekövetkezett élet-halál küzdelme Eger védelmében bizonyította az ifjú István számára azt, hogy a haza „két pogány” közé került. Erdélyben termett s felajánlotta szolgálatait János Zsigmondnak. A fejedelem mellett Erdély kinevezett vajdájaként értesülhetett a magyar végvárak elkeseredett harcairól az osztrák és török birodalmi ambíciók egymás elleni hullámverésében. Báthory diplomáciai és katonai tapasztalatai A legtöbb megmaradt adat arra vall, hogy Báthory István 1563 körül már nyíltan színt vallott Erdély mellett és (katolikus létére is) Habsburg Ferdinánd, majd 1564-ben trónra lépett Miksa legkövetkezetesebb politikai ellenfelei közé tartozott. Mikor 1564 őszén kiújult a háború a bécsi udvar és az erdélyi fejedelemség között, Báthory István, mint Várad kapitánya, elfoglalta Szatmárt és Nagybányát. E városokat Schwendl Lázár, Miksa császár kassai főkapitánya visszafoglalta, mire János Zsigmond a törökhöz fordult segítségért (1566). Báthoryt a fejedelem, János Zsigmond, Bécsbe küldte követi minőségben, de a császáriak nem nagyon tisztelhették a követ érinthetetlenségi jogát, mert körülbelül abban az időben, mikor Zrinyi Miklós mártírhalált halt Szigetvár védelmében, Báthory Bécs egyik börtönében ehette a politikai foglyok keserű kenyerét. Az első diplomáciai és katonai tapasztalatokban megedződött ifjú Báthory ekkoriban győződhetett meg arról, hogy a két — egyenlő erejű — nagyhatalom (osztrák-német és török) évszázadokig is elhúzódható küzdelmében a közéjük ékelt Magyarország okvetlenül el fog pusztulni és teljesen el fog tűnni Európa térképéről, hacsak egy megerősített Erdély, esetleg egy szomszédos politikai hatalom (Lengyelország) szövetsége nem változtatja meg az erők egyensúlyát. Már ekkoriban kialakult benne a követendő magyar politika arculata: lehetőleg jó képet vágni mind Bécs, mind pedig Konstantinápoly felé, keresni kell a lengyelek szövetségét — s várni kell, míg üt a fordulat órája... Az 1568-as drinápolyi békekötés (ekkor Báthory a harmincötödik évében jár), átmenetileg nyugalmat teremt Miksa császár és a szultán között. Két évre rá János Zsigmond egyezett ki Béccsel. A speyeri szerződés értelmében János Zsigmond lemondott királyi címéről, megtartva erdélyi fejedelmi címét, a Habsburg uralkodót ismerve el felettesének, a mindenkori erdélyi vajdák királyi urának. Ebben az időben a Zápolyacsalád már unitárius lett s a császár tanácsadó testületé — köztük Békés Gáspár-, a speyeri szerződés létrehozója — már csak ezért is fokozta a legfelsőbb bécsi körök dühét János Zsigmond ellen. Erdély fejedelme 1571. március 14-én hirtelen meghalt a fiatal János Zsigmond. Mindössze harmincegy éves volt; halálára senki sem számított. A Habsburg-ház jelöltje Békés Gáspár volt, de az erdélyiek — mentesülni akarván a Habsburg uralom alól — helyette Báthory Istvánt választották meg fejedelmükké. Jelöltsége nem volt váratlan; a Báthory névnek már másfél évszázada tekintélyes visszhangja volt és István anyai ágon is híres ősöket mondhatott magáénak. Báthory bírta a török bizalmát és katolikus volta azzal a reménnyel kecsegtetett, hogy esetleg kedvezően kiegyezhet a császárral. Helyzetét nehezítette, hogy fejedelmi székével együtt a speyeri békefeltételeket is örökölte János Zsigmondtól. A harmincnyolc éves fejedelem kénytelen-kelletlen felesküdött Miksa császárra s 10 ezer arany adót küldött II. Szelim szultánnak. Mivel Báthory a Fráter György áltál kezdeményezett „kétarcú” erdélyi politikát folytatta, Bécs csakhamar a speyeri szerződés megszegőjét gyanította benne. Az új fejedelem megerősítette a központi hatalmat, a katolikus főnemesség nagyrészének mellőzésével egyre jobban támaszkodott a nagyobbrészt kálvinista köznemességre, partiumi birtokait valóságos védelmi erődöknek rendezte be, fejlesztette a hajdúság katonai erejét és nemessé tette a székelység legkiválóbbjait. Hirdette az erdélyi vallásfelekezetek egyenlőségét is, s ez újabb olaj volt a tűzre. Bécs Báthory fejedelemmé választásának körülményeit is jól ismerte. A szultán ugyanis személyes privilégiumának tekintette az erdélyi fejedelem személyének kijelölését. Az erdélyi választók tudták, hogy a Porta Báthoryt szemelte ki erre a posztra, mert Báthoryról
