The Eighth Hungarian Tribe, 1982 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1982-11-01 / 11. szám
Page 16 THE EIGHTH HUNGARIAN TRIBE November, 1982 Haraszti Endre: KRÓNIKA Báthory István emlékezete Mostanában egyre gyakrabban olvasható, hogy — egyrészt a lengyel nemzet kétségbeesett függetlenségi törekvése, másrészt a magyarság 1956 óta szilárdan fennálló hasonló érzelmei miatt — a lengyel-magyar vonatkozású tanulmányoknak különleges aktualitása van. Ezt a sűrűn hangoztatott megállapítást azzal a megjegyzéssel kell fogadnunk, illetve kiegészítenünk, hogy a lengyel-magyar tanulmányok „időszerűsége" nemcsak napjainkban áll fenn, hanem — legalább ezer esztendő óta. A két nemzetet a történelmi végzet két hatalmas tömb — a német és az orosz — közé vetette. Ezt a magyar és lengyel nemzet vezetői már a középkorban — és azóta is, többször — felismerték. Egymásnak kezet nyújtva, vállvetve kísérelték meg a helytállást, függetlenségük és szabadságuk megvédését a két oldalról fenyegető hódítási törekvésekkel szemben. A lengyel-magyar szövetséget képviselte az Árpádház és a Piast-dinasztia folytatólagos összeházasodása, Nagy Kázmér és Anjou Károly Róbert szerződése, Nagy Lajos három tengert elérő birodalma, a Jagello-királyok várnai és mohácsi vértanusága, s az utolsó Jagellók összeházasodása a Zápolya- és a Báthory-családokkal. Magyarország talán csak évtizedekkel később szabadult volna fel a török iga alól, ha Sobieski János nem segíti a Habsburgokat Bécs védelmében. A lengyel-magyar szolidaritás szép példáját képviselték Pulaski Kázmér és Kováts Mihály az új, független és szabad Amerika megteremtésében. A lengyelek sohasem kapcsolódtak bele a radikális pánszlávizmus mozgalmába, mert felismerték, hogy az orosz, az ősi ellenség által irányított mozgalom egyik fő célpontja éppen a baráti magyar nemzet állami egysége ellen irányult. S amikor 1939-ben sokezernyi lengyel menekülésre kényszerült, a német-orosz kétoldali támadás, majd háborúvesztés miatt, akkor Teleki Pál Magyarországa jól emlékezett arra, hogy Lengyelország menedéket jelentett üldözött magyarok számára Szent László korától Rákóczi Ferencig — és tovább. Testvéri segítőkészség fogadta lengyel testvéreinket és a magyar Orsós professzor elnökletével került leleplezésre az oroszok Katyn-melletti bűntette is. Jalta után megint felismerhette mindkét nemzet azt, hogy a közös végzet, a közös történelmi sors — közös politikai érdekek szülóanyja. Az 1956-os poznáni felkelést követően Bem József budapesti szobrának lábánál indult a magyar szabadságharc dicsőséges és végzetes útjára. Az emlékezés párhuzamot von a múlt és a jelen hasonló eseményei és tanulságai között. Ezért van az, hogy napjaink válságos korszakában II. János Pál pápa. a korábbi krakkói érsek, Karol Vojtila személye és a mi Mindszenty József hercegprímásunk példamutatása közös buzdítássá olvad össze. Mert hittel és reménnyel akarunk tekinteni egy igazságosabb jövendő érkezése elé. Éppen úgy, mint az elmúlt ezer esztendőn át, — ma Is egy ütemben dobog a lengyel és magyar nép szive, várva, remélve, hogy a jövő meghozza a kibontakozást, a hón óhajtott nemzeti függetlenséget, szabadságot s majdan megint egymás mellett loboghat a két zászló — a közös lengyel-magyar határon. Ezekkel a gondolatokkal vezetjük be megemlékezésünket Báthory Istvánra, erre a nagy erdélyi fejedelemre és lengyel királyra, aki éppen 400 esztendővel ezelőtt, az egyesült lengyel-magyar hadak élén, győzelemmel fejezte be a minden oroszok cárja, Rettenetes Iván elleni háborúját. Itt az ideje annak, hogy rávilágítsuk a Történelem fényszóróját e kivételes ember alakjára, kinek neve, emléke a legbüszkébb, legmelegebb érzéseket szólaltatja meg a lengyel és a magyar nép szívében. Báthory Istvánt tartja a lengyel nemzet — Sobieski János és Pilsudski József mellett — a maga legnagyobb vezérének. A Báthory-család és Báthory István ifjúsága A Báthory-család korai története az egyik jellemző és érdekes példáját adja annak, hogy nem kizárólagosan a „faj vagy fajta”, s nem is a „vér”, (ami nemzedékek hosszabb sorában biológiai képletében teljesen megváltozhat), hanem a nyelvhez, a közösségformáló hagyományokhoz és a nemzeti kultúrához való asszimiláció jelenti, képviseli a családot is, a nemzetet is. Főként olyan értelemben, hogy a nemzethez való tartozásból nem csak előnyöket kíván szerezni magának, hanem a közösség életérdekeinek védelmében a legnagyobb áldozatot, a legnagyobb személyi kockázatot is vállalja. A Báthoryak a német eredetű Gut-Keled nemzetségből származtak. Első ismert, félig mondái ósül^Báiot. Opos volt, Salamon király vitéze. Arról viszont már feljegyzések maradtak, hogy a Gut-Keledek IV. Béla királyunk korában elmagyarosodtak. Rokoni kapcsolatba kerültek az Árpád-házzal Róbert’Károly korában, — s mikor a család megkapta Nyírbátort, a család a leggazdagabb „kiskirályok” közé emelkedett. Ezt követően szakadt a Báthory-nemzetség két ágra: a „somlyaira” (Szilágysomlyó), melynek tagjai Erdély fejedelmi székéig emelkedtek, és az ugyancsak igen gazdag „ecsedire”. Mátyás király korában az „ecsediek” rendelkeztek több politikai hatalommal. Az ecsedi Báthory István 1478-ban Erdély vajdája lett. Ő volt az, akit a török Kenyérmezőnél megtámadott s aki Kinizsi Pál segítségével fényes győzelmet aratott (1479). Ezt követően országbíró és az ország egyik legtekintélyesebb főura lett. Egy másik ecsedi Báthory István Zala-, majd Temes vármegye főispánja lett és a Délvidék fő-
