The Eighth Hungarian Tribe, 1982 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1982-06-01 / 6. szám
Page 18 THE EIGHTH HUNGARIAN TRIBE June, 1982 PADÁNYI VlKTORs VÉRBULCSU — folytatás — Ha a revoltáló hercegek valamelyike cserbehagyja szövetségeseit és átáll a császár oldalára, vagy a császár legyőzi és elkergeti valamelyiket és saját bizalmi emberét ülteti annak tartománya élére, a tartományt, amely addig mentes volt magyar támadástól, a magyarok azonnal zaklatják, feldúlják, felégetik és pusztítják. A magyar hadivállalkozások 18 éven át pontosan és következetesen a német belpolitikai alakulás fordulataihoz igazodnak. Az egész 18 éves német kompleumban a tulajdon nemzetük és hazájuk érdekei ellen operáló német oligarchák önző, lelkismeretlen, következetlen és minden nagyobb koncepciót nélkülöző magatartása meglehetősen lesújtó. A véres és pusztító események 18 esztendős halmaza mögött csupán két intelligens koponya munkál, a tehetséges és erélyes császáré, aki fáradhatatlanul minden csapás után újra és újra-kezdve épít a németség érdekében — és a nemkevésbbé tehetséges horkáé, aki ugyanolyan fáradhatatlanul rombolja ugyanazt magyarság érdekében. A tizennyolc éves folyamat egyetlen nagy párharc Ottó és Bulcsu között, s ebben az összes többi szereplők csak sakkfigurák. Sakkfigurák az önző, fegyelmezetlen, birodalmi méretekben gondolkozni képtelen német hercegek és grófok, sakkfigurák a Bulcsu háta mögött közömbösen, a német alakulással nem törődő, annak magyar fontosságát nem is látó, nemzeti méretekben gondolkozni szintén képtelen magyar vezérek és hadnagyok is. A szívós partharc során Ottó lassan, de állandóan tért nyer lázadó hercegeivel szemben, — s ezáltal közvetve a magyarokkal szemben is. Ellenfelei közül elsőnek a bajor herceg, Eberhardt esik ki, aki Ottóval szemben csatát veszt és menekülni kénytelen. Ő is a magyaroknál keres menedéket, mint apja tette és soha többé nem is kerül vissza országa élére. Magyarországon hal meg 960 körül. Tartományát és méltóságát Berchtold karinthiai őrgrófnak, Eberhardt nagybátyának adja a császár, noha jog szerint Eberliardt öccse (szintén Arnulf) következnék, aki ezt a mellőzést nem is fogja Ottónak soha elfelejteni. Berchtold tizenegy éven át uralkodik Bajorországban, haláláig a császár hűségén, a Bulcsúval való családi kapcsolatok azonban eléggé erősek ahhoz, hogy a magyarokkal is jó lábon tudjon maradni. Az általános személycserék során, amply a lázadók egymás után történő leverését követi, Szászországot lázadó öccsei helyett Billung Hermann és Gero őrgrófokra bízza a császár Lotharingiát a lázadó sógor, Giselbert helyett a frank herceg, Konrád, ahogyan nevezték: Vörös Konrád kapta, aki feleségül vette a császár leányát, Luidgardot. (Az a Konrád ez, akit a monda szerint Lehel a kürtjével Augsburgban, 955- ben állítólak agyonütött. Hogy igaz-e a monda, nem tudjuk biztosan. Történelmi tény, hogy Konrád 955-ben elesett.) Frankónia a lázadó öreg Eberhardt halála után koronatartománnyá lett. Néhány év leforgása alatt így mindenütt Ottó válik a helyzet lírává. Sőt, hattalmájnak további megszilárdítását jelenti, hogy öccse Henrik, a volt lázadó is húségére tér, s miután feleségül veszi Bajor Arnulf magyar anyától, Bulcsu nővérétől származó leányát, a már említett Judithot, a száműzetésben élő Eberhardt és a duzzogó ifjabbik Amulf testvérét, — Bechtold herceg halála után, a Judithtal kötött házasság alapján (az ifjabbik Arnulfot megint mellőzve) ez a Henrik leszt a bajor herceg. így Ottó szász dinasztiája kerül Bajorország élére is. Miután pedig sváb herceggé az időközben felcseperedett fiát, Ludolfot teszi meg, s ő maga másodszorszor nősülve a burgund király özvegyét veszi feleségül, így önmaga (Szászország, Frankónia és Burgundia), fia (Schwaben) öccse (Bajorország) és veje (Lotharingia) által családi ellenőrzés alá veszi csaknem az egész Németországot. 950-ben Boleszló cseh herceget is újra hádolásrg kényszeríti. Az erős német birodalom puszta létezésének fenyegető tényén túlmenően ez a fejlődés különleges körülményeknél fogva is veszélyes a magyarokra. 948- ban a közvetlen szomszédságot jelentő Bajorország a barátságos, sőt rokoni viszonyban lévő Arnulfék helyett a szász Henrik uralma alá került, aki szikrázó gyűlölettel viseltetik a magyarok iránt. Ezt a gyűlöletet még kora gyermekkorából hozza, amely a magyaroktól való szüntelen rettegésben és megalázottságban telt el. A kilenc éven keresztül fogcsikorgatva fizetett adó annakidején nemcsak Szászország népét döntötte nyomorúságban, hanem apja udvarának atmoszférája is állandó háborgással, keserűséggel és gyűlölettel volt eltelve a magyarok iránt. Ezek a fiatalkori emlékek örök nyomot hagytak Madarász Henrik fiainak lelkében. S ezek az emlékek nem csupán tétlen gyűlöletet jelentenek. Mikor bajorországi uralmának második évében, 949-ben a magyarok teljesen szétverik határvédő csapatait, Henrik megsküszik, hogy a magyarokat kiirtja Európából. Alapos előkészület után 950-ben Magyarországra tör, a Rábáig előnyomulva számtalan magyar telepet elpusztít és nagyon sok zsákmánnyal és fogollyal tér haza. Az ötven észtén-
