The Eighth Tribe, 1980 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1980-09-01 / 9. szám

September, 1980

THE EIGHTH TRIBE

Page 13

DR. BOGNÁR KÁLMÁN:

SZENT ISTVÁN ÖRÖK ÉRDEME ÉS HADVEZÉRI JELENTŐSÉGE

Ünnepi beszéd Sarasota, Floridában, augusztus 24-én az Amerikai Magyar “Petőfi” Kultúregyesület Szent István napi ünnepségén.

A magyar egyesület elnökének a felkésére, hogy SZENT ISTVÁN-ról beszéljek, szívesen teszek eleget annak a tudatában, hogy a legnagyobb magyar uralkodónak, államalapító szent királyunknak a munkáságát méltatni, értékelni olyan feladat, amit egy rövid előadásban nem lehet befejezni, csak abbahagyni. Én is ezt fogom tenni 15 perc után. Szent Istvánról több könyvtárra való anyagunk van, ami szintén mutatja azt, hogy ő volt és marad a legnagyobb személyisége az ezer éves magyar történelemnek.

Miért? -tegyük fel a kérdést. Mert ő mutatott irányt népünknek, hogy el ne tűnjünk a történelem színpadáról mint annyian eltűntek az itt ellőttünk élt népek, akik nem értették meg a változott időket és elsöpörte őket az enyészet, a lassú halál, vagy a gyors pusztulás. Számunkra kétségtelenül a kereszténységnek a felvétele volt az iránymutatás és az azzal együttjáró végleges letelepedés, az ősi életmódnak a feladása az új európai rend keretében, amit a nyugati mintájú keresztény magyar királyság vezetett be a Kárpát-Medencében, az ősi hazánkban. Két ezer éves vándorlás után az ÁrpádJkori magyarok itt telepedtek le véglegesen, itt alkottak államot, biztosították fajtánknak a fennmaradását. Ez vitatlanul Szent Istvánnak az érdeme.

Halálának kilenszázéves évforduláján, 1938-ban Székesfehérvárott az akkori magyar országgyűlésnek két háza — a felső-ház és a képviselőház — közös ülést tartott, hogy országszerte megrendezett nagy ünnepségek keretében törvénycikkben örökítse meg az ország és a nemzet első királyának, az államalkotónak, az uralkodónak és a hadvezérnek dicső emlékére “Augusztus 20”-t nemzeti ünnepnek változtatta.

Az emlékezetes évfordulón több kiváló szónok között volt Dr. Ravasz László is, aki nemcsak református püspök volt, de századunknak ismert filozófusa is. Ő Szent István hallhatatlan érdemeit három pontban sűrítette össze és ezek a következők voltak:

1. A nyugati kereszténység felvétele és elterjedése az egész országban.

2. Az új alkotmányos keresztény királyságon belül a szilárd rend megteremsése.

3. Ő egyeztette össze a magyarság keleti eredetét, jellemvonásait az ország új európaiságával.

Ha kiilön-külön értékeljük ezt a három pontot a korábbi életével a magyarságnak, “halálos ellentmondásokat” találunk és azt a “hármas” halálos ellentmondást kellett legnagyobb királyunknak megoldania, úgymint:

a. az ősi hitű magyarból hívő keresztényt faragni.

b. központilag irányítani a törzsfőnökök hatalmát. Ezt eredményezte a központi királyság a jól szervezett magyar és külföldi haderővel.

c. Az eddigi vándorló lovas-harcos magyart földművelő néppé tenni, ami az új európaisághoz akkor már hozzátartozott.

Csak ezzel a hármas reform-ténykedéssel tudta István király a magyar jövőt itt megalapozni, tovább biztosítani. A történelem kerekét ezzel nem visszafordította, hanem előrevitte, hogy fajtánk megmaradjon és túlélje a legnehezebb megpróbáltatásokat is. Mint tudjuk ez volt bőven és van ma is, de mégsem félünk a jövőtől, annak tudatában, hogy a Szent István-kultusz előbb-utóbb megint egy országba tereli a Kárpát-Medencében szétszakadt magyarságot.

Megpróbálom vázolni röviden, hogy az országvezető, állomalkotó első magyar királynak volt-e helyes hadvezéri elgondolása és miben állott az? Egyszerűen abban, hogy István király tudta azt, hogy erős ellentállásra számíthat, amit le kell törnie! Számíthatott külföldi támadásokkal is, amiből hiány nem volt az elmúlt ezerévekben.

A szükséges központi haderőt két osztagban szervezte meg és pedig:

1. először a vármegyék területén levő várakban az u.n. várjobbágyok katonáskodtak, akik ezért földet kaptak a királytól haszonélvezetre. Ezek a földet szolgáikkal műveltették. Persze a vármegye területén voltak szabad-magyarok is, akik a királytól kapott birtokokon éltek. Szükség esetén a várispánok hívására ezek is bevonultak. A várispánság tehát elsősorban katonai hatalmat jelentett.

2. a második lényeges katonai bázisa a szentistvánféle haderőnek a behívott lovagok voltak külön katonáikkal. Ezeket nagyobb földbirtokikhoz juttatta. Szükség esetén a királyt fegyveres csoporttal követték és csak a királynak voltak közvetlenül alárendelve.

Legelőször István királynak ezzel a jól szervezett hadsereggel Koppány ellen kellett fordulnia, aki fél-dunántulnak korlátlan ura volt és — hogy mondjam — nem akart “betérni” a kereszténységbe; az ősi magyar vallást szerette volna visszaállítani, megbuktatni a felkent királyt; visszaállítani a fejedelemséget. Szent István Várpalotánál teljesen megse-