The Eighth Tribe, 1980 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1980-07-01 / 7. szám
Page 12 THE EIGHTH TRIBE July, 1980 Nánay Endre: Veszélyes úton erdélyi harcunk egysége Emigrációnk egy mozgalma sem toborzott annyi meggyőződéses, harcos hívet zászlaja alá, mint erdélyi véreinkért folyó küzdelmünk. Több irányból, de azonos végcél érdekében menetelt valamennyi szervezkedés. Ha volt is útközben nézeteltérés — mint az minden magyar ügy vérmérsékleti velejárója —, az soha nem mérkesedett sajtóháborúvá, hanem üzenetekben, levelezésekben, legfeljebb helyszíni vitákban kulminált. Az egység nyilvános megbontását a vezetők bölcsessége igyekezett elkerülni, hiszen annak eredménye rendszerint az, hogy a vita hevében a közös teknőben levő vízzel kiöntik a benne levő gyereket is, a lényeget, Erdély ügyét. Tudvalevő, hogy az Erdélyi Világszövetség még 1978-ban memorandumot nyújtott be az ENSZ-hez, felsorolva erdélyi véreink sérelmeit, kérve a panasz napirendre tűzését. Az ENSZ főtitkárság közölte, hogy az ENSZ csak tagnemzetek képviselőitől érkezett panaszokkal foglalkozhat, helyesebben a panaszt az ENSZ csak a magyar kormány előterjesztésében tárgyalhatja. Ezt pedig Budapest — köztudomásúan — csak Moszkva közbejöttével tehetné meg. Ezért a világszövetség memorandumát minden ENSZ-tagországnak, így a Szovjetuniónak és Magyarországnak is megküldte. Ennek megtörténte után a világszövetséget Washingtonban a román illetékesek kommunista, a magyar hivatalosak pedig orosz ügynöknek bélyegezték. Ebből a szójátékból és a kérdéssel kapcsolatos egyes magyar, itteni szervezetekhez intézett levelezésből sok magyar “kútfő” is merített támadási anyagot a világszövetség, illetve vezetői ellen; űjabban az ügyben vezércikkek is láttak napvilágot. Ezek személyes támadási jellegükkel a nagy ügyet személyes üggyé degradálták le. A nemes, rendkívül áldozatos és érdemes munkát és a jó szándékot keresztre feszítették. Kálváriára vitték személyes okokból vagy okoskodással erdélyi véreink szent ügyét. Az emigrációs magyar tolinak csak egyetlen kötelessége lehet: a magyar egység szolgálata, a közös ügy előmozdítása. Minden személyre vonatkozó kifogás és magánügy, nem vezércikk anyaga. Egyébként, hogy mondja az írás? Az vessen követ rá, aki... S mielőtt magyar ügyben a követ elveti — ha az írás szerint is feljogosítottnak érezheti magát —, jól gondolja meg: vajon a kő csupán az általa célba vett személyt találja-e el, az egyébként áldozatos magyar ügyszolgálót, vagy az ügyet veri szét, a jelen esetben az Erdélyért folyó szent harcot? Egymás sajtó általi támadása csak a románokat szolgálja. Trianon 60. évfordulóján ide hallik gúnyos nevetésük. Üzenet Erdélyből Irta TÁBORI PIROSKA székely tanítónő, akit ezért a verséért a román megszállók fölakasztottak. Üzent az Olt, Maros, Szamos, minden hullámuk vértől zavaros, Halljátok ott túl a Tiszán, mit zeng a szél a Hargitán, mit visszhangzanak a csíki hegyek? Erdény hegyein sűrű fellegek. Ez itt magyar föld, és az is marad, tiporják bár most idegen hadak, Csaba mondája új erőre kel, segít a víz, a tűz, a csillagok, és nem leszünk mások, csak magyarok! Ha szól a kürt, egy szálig felkelünk, halott vitézek lelke jár velünk. Előttünk száll az ős turul madár, nem is lesz gát, és nem lesz akadály. Ember lakói, ha ellenünk szegül, a székely állja rendületlenül. Üzenik a gyergyói havasok: megvannak még a régi farkasok. Elő velük! Gyertek, segítsetek! Hollók, keselyük tépik a szívünket, rabló hordák szívják a vérünket; ha nem harcoltok velünk . . . elveszünk! A honszerző hősöknek hantja vár, ha odavesz az ős magyar határ, s ha rablónak kedvez a világ, mutassunk akkor újabb magyar csodát! Megmozdulnak mind a csíki hegyek! A székely föld nem terem kenyeret, elhervad minden illatos virág, mérget terem mind a gyümölcsfaág. Vizek háta nem ringat csolnakot, székely anya nem szül több magzatot, vadon puszta lesz az egész vidék, s ha végzetül még ez sem lesz elég, a föld megindul, mennybolt megszakad, de Erdély földje csak magyar marad! ☆ ☆ SZÉKELY HIMNUSZ Ki tudja, merre, merre visz a végzet: göröngyös úton, sötét éjjelen. Vezesd még egyszer győzelemre néped, Csaba királyfi, csillagösvényén. Maroknyi székely porlik, mint a szikla népek harcának zajló tengerén. Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja, Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!
