The Eighth Tribe, 1979 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1979-06-01 / 6. szám
June, 1979 THE EIGHTH TRIBE Page 15 élnünk, és csaknem biztos, hogy itt is halunk meg. Az álmozodás, az örökös múltba nézés gyakran a valóságtól való menekülés. Csupán arra jó, hogy megkeserítse életünket. Hogy meddig lesz magyar élet élet Amerikában? Addig, amíg otthonainkban, egyesületeinkben, egyházainkban és kiadványainkban ég a magyar nyelv és kultúra lángja. Amint ez kilobban, füstté és pernyévé változik minden. Elsősorban rajtunk múlik, hogy mi lesz a nyolcadik törzs amerikai ágának sorsa! Támogassa és terjessze Lapunkat! UJ MAGYAR PÜSPÖK A Kálvin Egyházkerület a 41-ik évi közgyűlését Bridgeporton, Connecticutban tartotta meg Dr. Bütösi János, püspök vezetése alatt május 21, 22 és 23-án. Több mint 80 lelkész és delegátus vett részt a tanácskozásokban. Az összejövetelek főhelye Bridgeport volt. de a szomszédos magyar református egyházaknál, Wallingfordon, Fairfielden és Norwalkon is gyűléseztek a delegátusok. Hétfőn Dr. Bütösi János a püspöki jelentésében beszámolt az elmúlt négy évben végzett egyházkerületi tevékeny munkáról. Külön említést tett az Erdély-i földrengés áldozatainak és a Johnstown Pennsylvania államban levő árvízkárossultjainak a megsegítéséről. Ezenkívül az Erdély magyarságáért folytatott küzdelmekről is beszámolt a püspök. Dr. Bütösi J ános jelentése szerint még 39 magyar gyülekezet van a Kálvin Egyházkerületben. A véleménye szerint tovább kell harcolni azért, hogy nemcsak a gyülekezetekben maradjon meg a magyar élet, hanem a ligonieri árvaházban is. Kedden este egy ünnepi bankett keretében három egyént tisztelt meg az Egyházkerület. Nt. Szabó András, Dr. Piri József és Tóth Károly kaptak dicsérő oklevelet az egyházban végzett kiváló munkáért. Az eseményekben gazdag gyűlés szerdán délben ért véget. A delegátusok a következő vezetőket választották meg: Dr. Parragh Dezső - püspök, Dr. Bütösi János - püspökhelyettes, Nt. Király Zoltán jegyző, Nt. Novák Miklós - pénztáros és Károly Elemér - főpresbiter. Dr. Parragh Dezső Budapesten született és ott végezte a gimnáziumi és teológiai tanulmányait. 1935- ben lett felszentelve. Á felszentelése után ösztöndíjjal Strasbourg, Franciaországban, majd Princeton, New Jerseyben folytatta a tanulmányait. Princetonban Th. M. magiszteri fokozatot kapott. Később szintén ösztöndíjjal New Yorkban a Union Theological Seminaryban és a Columbia Universityben tanult és doktorátust szerzett. A jelenlegi munkahelyén, Chicagóban 1947 óta szolgál. Az eső esett és mi utána néztünk, amíg eltűnt a sziklák között. Aztán egy idő múlva felsóhajtott az Írnok és azt mondta: “Mennyi nyomorúság van ezen a földön s mennyi szerencsétlen ember . ..” Éjszaka elállt az eső. A levegő megcsipősödött s reggelre dér lepett mindent. Napkelte után elindultam, hogy lőj jck valami húst, de alig értem ki a plájra, valahol fönt a Pávélbcn megszólalt egy géppisztoly és utána még egy. A sorozatok végigropogtak a patakok fölött. Behúzódtam egy fiatal fenyvesbe és áldottam az Istent, hogy elvitte a havat s vele a nyomainkat is. Később kiabálást hallottam lentről. Még egy darabig ott lapultam és a plájt figyeltem, de nem mozdult semmi. Akkor visszamentem a barlanghoz. Azok is hallották a géppisztolyokat és eloltották a tüzet, nehogy a füst elárulhassa a búvóhelyünket. Ott ültünk a sziklákon egész délután és figyeltünk, de nem hallatszott több semmi. Este sem gyújtottunk tüzet. Ültünk a sötétben és arra gondoltunk, hogy az embert úgy él már, mint a vad, akire vadásznak. Régen sötét volt már, mikor a sziklák között hirtelen mozgás hallatszott. Fegyvereink után kaptunk és lehasaltunk a barlang szájába. A mozgás az ösvény felől jött. Akkor jött föl a hold éppen és a derengésben látni lehetett, ahogy több ember egymás nyomában igyekezett felénk. A kovács emelni kezdte a puskát. “Várj” súgtam oda neki “hátha . ..” Ekkor megszólalt ott kint egy hang. “Mi vagyunk nehogy belénk puskázzatok!” Megismertük a báró hangját. Mögötte ott jött dideregve a doktorkiasszony és még egy tucat ember. “Vadászatot rendeztek reánk” mondotta a báró. “Gvergyó felől jöttek. Valaki elárulhatta, hogy a Magurán vagyunk. Szétugrottunk, de a Pávélbcn mégis elértek kettőt. Elfogták őket, vagy agyonlőtték. Egyik a besztercei román esperes fia volt, aki annak idején a vasgárdistákhoz tartozott ...” Az emberek bejöttek a barlangba. Rongyosak voltak és soványak, szakállasok és mogorvák. De mindegyiküknél volt fegyver. “Hova lettek?” kérdeztem a bárót. “Átmentek Filcházának” felelte “követtem őket egy darabig. Tüzet gyújthatsz nyugodtan”. Mcggyujtottam a tüzet. A doktorkiasszony vacogva kuporodott le a láng mellé. A láng megvilágította az arcomat és megismert. “Te vagy az?” kérdezte és szemében öröm csillant föl “mit üzent a vőlegényem? Jön már?” Az emberek kíváncsian néztek reám. És én feltérdcltem a tűz mellett és mondtam: “A főhadnagy ur azt üzeni a kiasszonynak, hogy jönni fog, ha itt lesz az ideje, röpülni fog, mint a madár. De most még várni kell”. “Várni kell.. .” suttogta a doktorkisasszony és a hold megvilágította sápadtan az arcát és a szája mosolygott és a szeméből könnyek hullottak alá. 128 folytatjuk — Kántor Pál
