The Eighth Tribe, 1979 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1979-02-01 / 2. szám
February, 1979 THE EIGHTH TRIBE Page 15 pattest megszervezése, felszerelése és kiképzése révén, majd pedig az Amerikai Egyesült Államok Kongresszusa, valamint a Delaware, New Jersey és Pennsylvaniai államok lakossága biztonságának védelmében kifejtett, számos, fontos katonai teljesitmény után a végveszélybe jutott Dél—kulcsvárosának, a Dél - Karolina állambeli Charlestonnak a védelmében életét is áldozta az Amerikai Egyesült Államok és népe függetlenségéért és szabadságáért, az amerikai lovasság úttörő és sikeres szolgálatával, amelynek nyomán az akkoriban már világhírű magyar huszár hagyományok számos eleme hozzájárult az amerikai hadsereg korszerű kifejlesztéséhez és méltán kiérdemelte “az amerikai lovasság atyja” nevet. Az Amerikai Magyar Szövetség hosszú évtizedekre visszatekintő elismerésének és tiszteletének újabb megerősítéséül, az amerikai és a magyar nemzet e nagy hősének emlékét ápolva: 1. mint az Amerikai Egyesült Államok magyarságának legrégibb összefogó szervezete, az 1979-es évet az egész amerikai magyarság számára ünnepélyesen“Fa6ricy Kováts Mihály Ezredes Bicentenniális Év”-nek — Colonel Michael Kováts de Fabricy Bicentennial Year” — nyilvánítja; 2. minden rendelkezésre álló módon odahat, hogy Fabricy Kováts Mihály huszárezredesnek, a “Pulaszki Légió” parancsnokának a magyar szabadságeszmék fenntartásában és az Amerikai Egyesült Államok függetlenségi küzdelmében szerzett érdemeit a mai és az eljövendő amerikai és magyar nemzedék méltóképen megismerjék és minden időkre fenntartsák Ezért, a maga részéről és az amerikai magyarság nevében felhívással fordul az Amerikai Egyesült Államok és a szabad világ magyarjaihoz, a magyarság igaz barátaihoz és az emberi jogok harcosaihoz, hogy a fent meghirdetett ünneplésben teljes szívvel és odaadással vegyennek részt. Pásztor László az Amerikai Magyar Szövetség igazgatósági elnöke EGY KÖLTŐ VISSZANÉZ-ÖNRAJZAT Második átdolgozott és bővített kiadás képekkel irta Könnyű László Megrendelhető a Bethlen Nyomdától Ára: $6.50 •'ossz emberek vagyunk, mint ő, mondta neki a kovács és ugyanazt akarjuk csinálni vele, amit ő csinált eddig az emberekkel. A mécsest clfujtuk és letettük a pap küszöbére. Aztán mentünk. Elől én a holmival. Mögöttem a báró, a báró mögött a komiszár és a komiszár mögött a kovács. A szél elállt már, de az eső még esett. Nyúlós sötétség volt. A báró néha felvillantotta a villanylámpát, amit a komiszár asztalán talált. Lábunk alatt cuppogott a sár. Végigmentünk a falun, keresztül a hidon és neki az erdőnek. Szó nem esett útközben, csak a komiszár nyögését és vacogását hallottam néha a hátam megett. Hajnalodni kezdett, mire a barlangot elértük. Fölszítottuk a tüzet. “Üljön oda” mordult rá a kovács a komisziszárra és a tűz mellé mutatott “de ha szökni próbál, kilyukasztjuk a fejét!” “Most pedig ide figyeljen” mondotta neki később, mikor már mind a tűz körül öltőnk és falatozni keztiink a szerzett holmiból “mi demokratikus érzöletű emberek vagyunk és senkit föl nem akasztunk, mielőtt el nem mondotta a maga mondanivalóját. Hát én most az kérdezem magától, hogy kétlábú ember létire miképpen válhatott magából ilyen szörnyűséges fenevad, amilyen négylábúak között is csak elvétve akad? Ha kedve van megmondja, ha nincs, nekünk úgy is jó. Félóra időt kap, amíg mi eszünk. Utána fölhúzzuk arra a fára, ott!” Es egy görcös kiszáradt bükkfára mutatott, amelyik ott állt valamivel lentebb a sziklák között. Mi ettünk, a komiszár meg ott ült közöttünk és a tűzbe bámult. Az arca már nem volt vörös, hanem szürke és petyhüdten csüngött rajta az ivástól felpüffedt bőr. Hallgatott és mi ettünk. Aztán egyszerre csak, egészen váratlanul, fesóhajtott és megszólalt. “Igazatok van” mondotta “bestia vagyok, elvadult bestia, akinek még a kötél is igenjó. És nem is bánom, ha agyonüttök.” Csodálkozva hallgattuk, de nem szóltunk hozzá semmit. Várt egy keveset, aztán folytatta. “Utálom én is magamat s ha nem lett volna ott az asztalomon a szesz minden este, nem is bírtam volna tovább. Ezóta régen fölkötöttem volna saját magamat. S bár megtettem volna, már régen. Már akkor, amikor először kényszeritettek reá, hogy ilyen legyek. De gyáva voltam. Rettenetesen féltem tőlük, ez volt a baj. Az ember nem lenne szabad féljen másoktól, csak a maga gonosz csclekedeitől, másoktól soha. De én féltem.” Elhallgatott megint és belebámult a tűzbe. Mi ettünk és nem is néztünk reá, mintha ott sem lett volna. Egv idő múlva aztán elkezdte megint és akkor már úgy folyt belőle a szó, mint amikor a földúszzasztott szcnnvvíz alatt valaki kirúgja a zsilipet. folytatjuk — 123 Olvasóink figyelmébe ajánljuk a Nyolcadik Törzs Alapot. — Ajándékozanak erre a nemes célra tehetségükhöz képest. — Te/jesze Lapunkat —
