The Eighth Tribe, 1979 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1979-10-01 / 10. szám
October, 1979 THE EIGHTH TRIBE Page 15 hátborzongató képek és tudósítások jelentek meg a nyugati sajtóban. A véres gyermekhősök bullája csak pillanatokra hívta tetemre a szabadságot nagyhangon hirdető álszent nyugati golfozó világot. Az amerikai szabadságharcban kitüntetett tábornokok, Fabriczi-Kováts, Asboth Sándor, Stahl Szamwald Gyula, Dunka Miklós, Fiala János, Perczel Mór és a többiek onnan túlról kérdezték gyáva utódaikat: hát elfeledkeztetek arról, hogy annak idején a kis magyar föld mennyi szabadsághőst küldött az új világ partjaira? A magyar forradalom- és áldónem védtek meg bennünket mégsem, ennek az az oka, hogy a mi igazságunkat hazugságokkal takarták el gonosz és ravasz emberek, úgy hogy akik onnan messziről nézik a dolgainkat azok azt hiszik, hogy mi szabadon élünk itt az igazságban és emberi jogok szerint. Elmondta még a pap, hogy azok a magyarok, akik nyugatra szakadtak és szabad földön élhetnek, éj jet és nappalt egvbetéve dolgoznak azon, hogy tisztára mossák az igazságszeretet nagy népe előtt a mi igazságunkat és emlékeztessék őket a szerződésre, amire esküt tettek és rádöbbentsék őket arra, hogy tőlünk elcsalták a szabadságot és azokat az emberi jogokat, melyekért ők a háborút vívták. És végül azt mondotta még a pap, hogy ha valaki a szabad országok népéből csak egynek is fölnyitja a szemét hogy tisztán láthasson a mi dolgunkban és kinyitja a szivét, hogy megérezhesse a mi tragédiánkat, úgy többet és hasznosabbat cselekedett, mintha halomra öldösi idehaza megtévedt felebarátait, kik, bár gonoszságnak utján járnak, de éppen úgy Isten gyermekei, mint mi magunk. Ezeket mondotta a pap. És én akkor már tudtam, hogy mit kell cselekednem. Virradt már, mikor fölálltam a tűz mellől. A barlangban ébredeztek az emberek. Szembe fordultam velők és azt mondtam: “Én most elmegyek. Elmegyek oda messzi nyugatra, ahol szabad még az igazságot szólani és beállók azok közé, akik úgy élnek, mint az apostolok. Tudom, hogy egyszerű és tanulatlan ember vagyok s igy nem lehetek apostol, csak szolga. De hű és becsületes szolga akarok lenni és szolgálni akarom az igazságot. És addig megyek és addig beszélek, amig meghallják hangomat az idegenek és megértik a szavamat. S nem lesz nyugovásom addig mig föl nem ébrednek s jóvá nem teszik azt, amit velünk szemben elmulasztottak. Isten engem úgy segéljen!” Ezeket mondtam. És az emberek némán álltak a barlangban és voltak, akik levették a kucsmájukat. Az öreg báró hozzám lépett, megölelt és a szeméből könnyek peregtek alá a szakállára. “Eredj, fiam, Isten segítsen. S ha valamikor visszatérhetsz ide, a szabadsággal együtt, úgy ne törődj azzal, ha mi addigra meg is döglöttünk, mint a kutyák”. A doktorkisasszony megcsókolt és aztán elindultam. A kovács és a pap velem jöttek a plájig. A kovács félszeme csillogott nagyon, amikor megszorította a kezemet. “Én az Istenről nem szólhatok” mondotta, “de tudnod kell, hogy mi várni fogunk reád idefönt, ha fagyökéren élünk is addig s ha minden csepp verünk el is csorog”. A pap magához ölelt és nem mondott egy szót sem. Aztán mentem és nem néztem vissza többet. De éreztem, hogy ottan állottak mind a ketten a gerincen és tekintetük úgy kisért kétoldalt, mint két szárnyas angyal. És ottan állanak ma is még. Es várnak. 136 j oly tatjuk — zatainak temetésen a UN és a US számtalan megrázó beszédet mondott, de drámai szertartásokon kívül nem jutott tovább, mert Amerika, a hatalmas negativ volt s más nemzet nem jöhetett szóba a szovjet moloch ellen. 1956-ra, a magyar Dávid hősi harcára a Góliáttal sokáig fog emlékezni az egész világ. Talán ma már — a válság idején — sokkal jobban átérzi a “last clear chance”-t, az utolsó kiváló alkalom elmulasztását még Amerika is, mint 23 évvel ezelőtt, amikor még divat volt a szovjet tisztelete. A bibliai Dávid legyőzte Góliátot, de a történelem fogja eldönteni: vesztes-e a magyar Dávid és győztes-e az orosz Góliát. Támogassa és terjessze Lapunkat! És a Nyolcadik Törzs Alapot! Levél a szerkesztőhöz:— Kedves Magyarok! Ezennel előfizetek a Nyolcadik Türzs folyóiratra, s ha jól értelmezem Wass Albert írásából (Megdöngetem a lármafát), egyben a Trassylvanian Quarterlyre is azzal az Ígérettel, hogy mindent elkövetek, hogy példámat mások is kövessékí Isten áldását kérve munkájukra, vagyok tisztelettel, Nagy László South Bend, Indiana-----o----Jókai Mór: HUMORAI A doktor sírkövére Porrá lett doktor, ám doktor nem lehet a por; Sokszor rendele port: im maga is lehe por. Ehhez nem kell commentár. A tudósra Tudni: tudás; ám írni tudás más bírni tudásnál; Tudva, megírva sokat; bírva, nem írva kévést. Értsd: a tudós ír, de nem bír: — kivált ha ilyen verset ír.
