The Eighth Tribe, 1979 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1979-09-01 / 9. szám

Szeptember, 1979 THE EIGHTH TRIBE Page 15 nalizmusuk őrjöngésében — a legnagyobb kegyetlenségeket is a magyar és német nemzetiség ellen. Mindszenty bíboros és a magyar püspöki kar tiltakozása volt az egyetlen hang, amely megszólalt akkor ebben a lelkiismeretlen és cinkos csendben. Ezért keUene nekünk a nagyha­talmak nyelvén is a világ elé tárni a történteket és rámutatni arra, hogyha más eszközökkel is — a lassú felmorzsolás tervszerű rend­szerével — most is folyik a támadás a magyarság ellen és Magyarország a szocialista testvériség szellemé­ben, ezt is tétlenül szemléli és belügynek tekinti, éppenúgy, mint a romániai őslakos nemzetiségek elleni genocide-ot. A megvalósulásához lassan ké­szülődő Egyesült Európa tőszom­szédságában a felvidéki magyarság, kettős megszállás alatt élő népünk­nek legnyugatibb gondolkozású része. Bennük érne meg a leggyor­sabban az Egyesült Európához való csatlakozás gondolata. A Felvidék és Magyarország igazi Közép- Európa és itt kell megemlitenem azt is, hogy szóhasználatunkban, magyar vonatkozásban, ideje le­szoknunk arról, hogy a Kárpátme­dencét Európa yaltai erőszakos kettéosztása alapján Keleteurópa­­ként emlegessék egyes közíróink. Bennem és minden magyarban, kis korunktól, Nagymagyarország, a teljes Kárpátmedence Középeuró­­pához tartozásának gondolata élt és meggyőződésem, hogy ezen a tényen erőszakos megállapodások és egy átmeneti kényszerhelyzet nem változtathat. A Keleteurópa szóhasználattal ellenségeink szán­dékainak nyújtunk segítséget. Itt az ideje, .hogy a meg nem szűnő erdélyi munka mellett ne feledkezzünk meg népünk legnyu­gatibb kárpátmedencei törzséről, a felvidéki magyarságról. A gondolat azonban nem elég. Most a nagy változások előjeleit hordó Európá­ban építsük ki azokat a cselekvést előkészítő terveinket, melyekkel a közeledő időben a felvidéki ma­gyarság sorsának rendezéséhez, ot­tani törzsünk emberi és nemzeti jogainak megvalósításához hozzá­járulhatunk. Ezért köszönjük Sirchich László­nak, a Felvidéki Magyarok Nem­zeti Bizottmánya elnökének cse­lekvésre ébresztő tanulmány-köte­tét. (A kötet a szerző címén ren­delhető meg: 2029 W. 95th Street, Cleveland, Ohio 44102. Költségtérí­tés: $3.50, nyugdíjasoknak $2.50, magyar iskoláknak, cserkészcsapa­toknak, tanulóknak díjmentesen.) Támogassa és terjessze Lapunkat! És a Nyolcadik Törzs Alapot! a tűznél ott térdelt imádkozó kezekkel a doktorkiasszony és a szeme földöntúli ragyogással nézte a barlang penészes boltozatát és olyan volt éppen, mint egy földre szállott angyal. Egy nehéz csizmába, ócska katonaruhába öltözött álruhás angyal. És akkor valahonnan előlépett a gyergyói pap és odaállt a tűz elé. Sovány fehér arcán pirosán izzottak a korbácsütések nyomai. Összetett a kezeit és mondta. Hangja mély volt és zengő és a szavai megtöltötték a barlangot. És mi összetettük a kezünket, mint valami­kor, midőn még templomba jártunk és szemünk ott csüngött a pap összevert arcán. És a pap mondta: “Testvéreim az Urban! Hitet vallani jöttem tiközétek és bizony­ságot tenni a megszületett Jézus jászola előtt. Hogy derüljön orcátok nagy-nagy örömre, mert megkönyőrült rajtatok az Ur és az ő szeme megszánakozott rajtatok! Mert ime kivezérelt e pusztulásnak földjéről véretekből való férfiakat és nőket a kiválasztó őket a maga végtelen kegyelmével, hogy megőríztessék általuk c nemzet s kimentessék a gye­hennának tüzéből. E magyar férfiak és nők ott élnek távol nyugaton, szabad emberek szabad földjén, élnek, imádkoznak és dolgoznak éret­tetek s a magyar névnek tisztességet szereznek a földön. Bizony meg­hirdettem néktek, hogy úgy élnek ők, miként hajdanta az apostolok, szentségben és testvéri közösségben és nincsen közöttük pártoskodás és nincsen közöttük egy is erkölcs és hűség nélkül való! Hála legyen az Urnák, hála és tisztesség, mert számlálva vannak már a förtelemnek órái e véresre taposott hazának földjén s miként Csaba királyfi, úgy jönnek az igazságnak az erkölcsnek és a szeretetnek mindent elsöprő erejével nyugaton munkálkodó véreink, kimenteni bennünket a gonosz­ságnak karmaiból! Alleluja, alleluja, áldassék az Urnák neve!” így mondta a pap. És mi mondtuk magunkban utána: alleluja, alleluja, áldassék az Urnák neve s áldottak legyenek véreink ott távol nyugaton, kik szabadulásunkon munkálkodnak s kiknek ereje és nagy lelki tisztasága hasonlatos az apostolokéhoz. IX. Hullott a hó és elfödte a nyomunkat, hogy akik ránk akarnának törni ne lelhessenek meg minket és ne veszíthessenek el. De ugyanakkor olyan volt, mintha valahol bennünk is hó hullott volna és ez a belső hó elföldte puhán a belső nyomokat is, melyek által önmagunkat veszít­hettük volna el. 134 folytatjuk — I

Next

/
Oldalképek
Tartalom