The Eighth Tribe, 1979 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1979-09-01 / 9. szám
Page 12 THE EIGHTH TRIBE Szeptember, 1979 FLÓRIÁN TIBOR: ÜZENET A MÁSODIK NEMZEDÉKNEK Harminöt külföldön töltött, küzdelmes év megpróbáltatásainak üllőjén edzettem acéllá hitemet. Hitemet a tobzadó hiúság és hazugság ellenére a szerénységben és az igazságban. Hitemet árnyékbaborult életünk fölött a földerülő fényben. Hitemet a gyűlölet korszakában is a szeretetben, amely megválthat minket, ha készek vagyunk a megbocsájtásra és a szeretetet elsősorban egymást iránt gyakoroljuk. Hitemet, nemzet- és ember-voltunkat kisértő körülmények között is, a mindnyájunkat magasra emelő emberségben. Szeretném, a szeretet alázatával, átnyújtani a távolságtól és az egyre növekvő időtől megingathatatlanná erősödött hűségemet szülőföldem és népem iránt. Szeretném felmutatni, mint áldozati ostyát, mint úrvacsorán a kenyeret és a bort, a két háború közötti kisebbségi sorsban és egy földemtől és európai életszemléletemtől idegen világrész gyökörtelenségében is, leggyökerekből táplálkozó, és mégis, csak azért is növekvő magyarságomat. Nyelvek bábeli zűrzavarában, New York felhőkarcolóinak rengetegében, tanultam meg egyre inkább tisztelni Arany János, Vörösmarty, Petőfi, Ady, Kosztolányi, Tóth Árpád, Babits Áprily, Illyés Gyula, Radnóti, Weöres Sándor és nyelvünk szépségét tisztán megőrző új költőink nyelvét. Idekint tanultam meg, hogy csak öntudattal vállalt magyarsággal lehet tiszteletet érdemelni. Itt tanultam meg, hogy csak szigorú önmegismeréssel és önkritikával lehet jobbá lenni. Huszonkét éves erdélyi kisebbségi sorsban és harmincöt év külföldi tapasztalatai által erősödött meg az a meggyőződésem, hogy emberség és mások megbecsülése nélkül nem lehet a tisztultabb magyarság magaslatát elérni. It tanultam meg igazán, hogy világpolgársággal csak elveszni lehet, s aki levetette magyarságát, az — gyökértelenül — nem tud sohasem ember lenni. Őrizzétek meg hűségeteket! Őrizzétek meg tisztán kétnyelvűségeteket és világítsatok a nélküle sötétségbe merülőknek! Beszéljétek az állam nyelvét, éljetek és harcoljatok vele és tisztítsátok magatok körül a burjánzó bozótot, mely nélkületek lassan elborítaná magyar útjainkat. Legyetek a fölemelt kéz, mely nemcsak tiltani tud, hanem utat mutatni és a nemzet szétszórt nyolc törzsével — külföldön, kisebbségben, vagy csonkaságra ítélt hazánkban — bátran közösséget vállal! Ezekkel a gondolatokkal kívánok az elkövetkező és az eddiginél is nagyobb próbára tevő évekre minden fiatalnak, az egész második nemzedéknek a szívébe békességet s az olvasók megértését és a népünk nyolc törzsét idéző lapunkat fenntartó, egyre növekvő s a későbbi nemzedékeknek is átadó szeretetét! New Milford — Erdőszállás 1979 augusztus ■JÜT ☆ KÖNNYŰ LÁSZLÓ: A ST. LOUISI MAGYAROK TEMPLOMBÚCSÚJA 1957-ben a st. louisi magyar katolikusok, püspöki csere folytán a St. Mary of Victories (Győzelmes Szűz Mária) templomába költöztek, melyet 1844-ben építettek a németek. Ez a tekintélyes Istenháza St. Louis város második legrégibb temploma és így egyházi műemléknek számít. Érthető hát, hogy a városszerte ismert templom 135. évfordulói búcsúját ünnepélyes keretek között ülték meg a st. louisi magyarok. A templom nevét egyébként az apácái tették ismertté a városban. Az alapítás után hamarosan négy magyarnémet, soproni apáca érkezett a templomhoz a katolikus gyermekek oktatására. A tanítórend később annyira gyarapodott, hogy betegápoló provinciát és anyaházat is alapítottak St. Louisban. Két kórházat létesítettek. Az egyik a St. Mary Infirmary (az öreg apácák gondozója), a másik pedig a most is létező nagyszabású St. Mary kórház. A 135 éves templomnak szép márványozott fő-A 135 éves St. Louis-i Magyar Templom.
