The Eighth Tribe, 1978 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1978-02-01 / 2. szám
Page 20 THE EIGHTH TRIBE February, 1978 nelem arra figyelmeztet, hogy a megszorító intézkedések nem vezetnek a probléma megoldásához. A Romániában élő nemzetiségek erőszakos beolvasztásának irányzata olykor — ezt lehetelen tagadni — a sajtóban is olvasható, ez pedig a nemzetiségi politika irányában teljes bizalmatlanságot kelt, sőt kétségessé teszi általában a politika őszinteségét, szétrombolja milliók szocialista társadalom iránti bizalmát. Engem most az a makacsság foglalkoztat leginkább, amellyel ezt a problémát mellőzik pártszerveink, a legalsóbbtól a legfelsőbb szintig, úgy tesznek, mintha semmit se tudnának róla. A magam személyes és mások próbálkozásai, hogy rá irányítsuk a figyelmet, mindeddig nem jártak eredménnyel. És a helyzet egyre romlik pártunk és társadalmunk presztizsének rovására. Mély felelősségtudattal írom e sorokat Önnek, egyike vagyok azoknak a kommunistáknak, akik meggyőződéssel hisznek eszméink igazságában. Ezekért az eszmékért harcoltam már zsenge ifjúságom óta, s később a legfelsőbb párt- és államvezetés tagjaként is. A nemzetiségi kérdés próbaköve a demokráciának, szerves része az egész társadalom demokratizmusának. Nem szóban, hanem gyakorlatban történő igazságos megoldása nélkül nem létezhet demokrácia általában sem, nem építhető fel a mindnyájunk által óhajtott új társadalom, a szocializmus sem. Legfelsőbb vezetőségünknek nagyon komolyan kell elemeznie ezeket a problémákat, mert ha nem, ő maga teszi kérdésessé általában a demokrácia létét a párton belül és társadalmunkban. Nem a társadalom a rossz, nem a szocialista rendszert kell hibáztatnunk, hanem a vezetés metodikáját. Rá kell mutatni azokra a nagy hibákra, amelyeket a marxizmus-leninizmus értelmezésében, a pártunk által előirányzott alapelvek alkalmazásában elkövetnek. Le kell mondanunk a demagóg és a személyi kultuszon alapuló politikáról, a marxizmus tetszés szerinti alkalmazásáról. Mert csak így lehet helyes, igazságos és demokratikus megoldásához jutni mindazokban a kérdésekben, amelyeket maga az élet állított fel szocialista társadalmunkban. Miként bebizonyosodott, a személyi kultusz soha és sehol sem vezetett jóra. Ellenkezőleg: sok fájdalomnak, szenvedésnek lett forrásává, s lett oka visszaélésnek, túlkapásnak, mert a széles tömegek mindig visszautasították akármilyen álarcban, s akármiféle motiváltsággal is jelentkezett. Kedves Vincze elvtárs, kérem Önt, hogy az itt mellékelt levelet, amelyet Ilié Verdet elvtársnak címezve a párt legfelsőbb vezetőségének szántam, juttassa el a központi bizottság bürójának tagjaihoz. Nagyon jó lenne, ha a büró megtárgyalná a levélben felvetett kérdéskört, talán ezáltal legfelsőbb vezetőségünk ráébred a valóságára, és megteszi a kellő intézkedéseket. Mi, nemzetiségiek, magyarok, németek, szerbek, zsidók, cigányok stb. egyetértésben akarunk élni a román néppel, és tiszteletet érzünk iránta. Nekem, személyesen ezer meg ezer román barátom, rokonom van, a vejem is román, és úgy szeretem őt, mint a többi rokonomat, barátomat, akikkel vállvetve dolgoztam együtt az új társadalom felépítéséért. Azt akarom, hogy fejlődjön, erősödjön és virágozzon közös hazánk, ezért is írok ennyi őszinteséggel és bátorsággal Önnek, mert meggyőződésem, hogy ez mindannyiunk közös dolga, a negatív jelenségek kritikus vizsgálata mindannyiunktól függ, és nem lehet rózsaszínben feltüntetnünk őket, légyenek azok gazdasági, társadalmi természetűek, vagy akár a különböző nemzetiségű dolgozók együttéléséből szárinazóak is. Kár lenne, ha összeomolna mindaz, amit a felszabadulás utáni évtizedekben románok és más nemzetiségűek nehéz munkával együtt építettünk fel. Mert hiszen ez az ország mindannyiunk közös hazája, s szeretjük, mint egy jó anyát. Mindent meg kell tennünk, hogy ne legyen mostohája egyetlen fiának sem, függetlenül attól, hogy az milyen nemzetiségű. , Marosvásárhely, 1977. október 10. Kiváló tisztelettel: Király Károly Következő számunkban fogjuk közölni Vincze János válasz levelét. Király Károly lenyűgözően bátor gesztusának felmérhetetlen a jelentősége számunkra. Vele kapcsolatos munkánknak csak most jön a java. Továbbra is dolgozunk, hogy levelének a legszélesebb nyilvánosságot biztosítsunk. Már felhívtuk rá az illetékes amerikai kormányszervek figyelmét. Király Károly azt adta mozgalmunknak, amire a legnagyobb szüksége volt, egy hiteles, jól informált hangot Románián belülről, ami megerősítette mindazt amivel a román rezsimet vádoljuk. Gesztusának önfeláldozó volta pedig a nyugati sajtót is képes volt közönyéből kirázni. Hogy munkánkat folytassuk, továbbra is szükségünk van rendszeres anyagi támogatásra. Címünk: Committee for Human Rights in Rumania Post Office Box “J” Gracie Station New York, New York 10028
