The Eighth Tribe, 1978 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1978-12-01 / 12. szám
Page 12 THE EIGHTH TRIBE December, 1978 BOLVÁRY PÁL: St. Anna Róm. Kát. Egyház lelkipásztorra Pittsburgh, Pa. KARÁCSONY: Az önzetlen szeretet ünnepe Karácsony a kereszténység egyik leghangulatosabb, legkedvesebb ünnepe. A legtöbb ember lelkében, azonban, az igazi karácsonyi örömet bizonyos nosztalgia homályosítja el. Sokan visszasírják a régmúlt karácsonyokat, gyermekkoruk csillagszórós és angyalhajas, boldog karávalóban nagy “ünnep” volt Mivé lettek ezek a gyermekkori Jézuska-várások? Szürkévé, egyhangúvá vált mostani ünneplésünk. Ugyanazok az üdvözlőlapok, ugyanaz a szaladgálás, ugyanazon családi feszültségek, amelyek kisérik az ünnepi előkészületeket. Az otthonok nyugalmát ilyenkor felveri az izgatottság és a fáradság. És ezek éppen azt veszik el a karácsonyból, ami abban a leglényegesebb. Elveszik a meghittséget, a nyugalmat, a csendes örömet. S igy elprofanizálódik az ünnep olyan értelemben, hogy a “szép szeretet” helyét elfoglalja a mechanizált szeretet és mint minden más, úgy a szeretet is technikává lesz. Sok szülő és nagyszülő azt hiszi, hogy csak nagytömégű, drága ajándékkal és elkényeztetéssel tudja megvásárolni gyermekei, illetve unokái szeretetét. Nem “igázi” szeretetből fakad azonban az az ajándékozás, amely a viszonzás reményében történik. Mert az “igazi” szeretet önzetlen. Karácsony ünnepe az Isten önzetlen szeretetének bizonysága: “Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy mindaz, aki Benne hisz el ne vesszen, hanem örökké éljen”— írja János evangélista. Pál apostol pedig Krisztus “önzetlen” szeretetét hangsúlyozza ki, amikor megjegyzi, “hogy isteni mivoltában, nem tartotta az Istennel való egyenlőséget olyan dolognak, amihez föltétlenül ragaszkodnia kell, hanem szolgai alakot fölvéve, kiüresítette önmagát és hasonló lett az emberekhez. Külsejét tekintve olyan volt, mint egy ember.” Éppen ezért, ha újra meg akarjuk találni régi karácsonyaink varázslatos melegét... ha azt akarjuk, hogy a karácsony ismét a “szép szeretet” ünnepévé legyen, akkor ehhez az első lépés az, hogy “ugyanaz az érzés legyen meg bennünk, amely Jézus Krisztusban megvolt”. Vagyis: az önzetlen Istengyermek utáncsonyestéit, amikor még nékik a karácsony. zóívá kell lennünk. A mi szeretetünknek is önzetlenné kell lennie, megértve és magunkévá téve a magyar költő szavait: “Azért van siró, hogy vigasztald, — és éhező, hogy teríts asztalt. Azért a seb, hogy bekösse kezed, — vak, elhagyott azért van, hogy vezesd. — Azért van annyi árva, üldözött, — hogy oltalmat találjon karod között. — Azért roskadnak mások vállai, — hogy terhüket te segíts hordani. — Ha más gyötrődik, vérzik, szenved, — azért van, hogy megmutasd te, — hogy mennyi szeretet van benned.” (Bódis János) Az egykor testet öltött és kisgyermekként közénk szálló Isten Fiától kérjük azt az ajándékot, hogy az 1978-as karácsony hozzon változást eddigi felfogásunkban. Értsük meg végre azt, hogy az önzés a boldogság csődje és törekedjünk arra, hogy szeretetünk valóban önzetlenné legyen. És az önzetlen szeretet azután elvezet bennünket ahhoz a Kisdedhez, Aki pólyába takartan és jászolba fektetve hozta meg az emberiségnek az üdvösséget a betlehemi, első karácsony éjszakán. Ebben az önzetlen, “szép” szeretetben ragyogó, boldog karácsonyt kívánok kedves Mindnyájuknak. KARÁCSONY Sok-sok sziporkázó, ragyogó, csillogó tündöklő fény — valóban ünnep ez a szép karácsonyi éj. Lágyan szól a muzsika millió csillag halkan, finoman, szépen — felel rá az égen. Sok-sok színes játék vár a gyermek hadra. Az árak szerény pénztárcára vannak szabva. Mindenki örül, vár és remél, önzetlenül adni és jónak lenni szinte azonos a két erény. Karácsony: minden más ünnepnél kedvesebb és szebb, kinyílik a szív és mosolyog a lélek. Temesváry Anna 1978
