The Eighth Tribe, 1978 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1978-01-01 / 1. szám
January, 1978 THE EIGHTH TRIBE Page 19 Amikor az antropológiai megjelenésében is ízíg-vérig székely-magyar versmondó Bujdosó Bálint (?) papköltőnek az “UTOLSÓ VONAT” c. költeményét mondotta el a hallgatóságnak, a közönség felállva ünnepelte mind a kiváló költőt mind annak felkent művészi megszólaltatóját. Fazakas Ferenc ma már jól ismert mindenütt a magyar rendezvényeken és akik most hallhattak őt, azok ezt a szép sarasotai kultúrdélutánt és karácsonyi ünnepséget nem felejtik el sohasem... A zaró-szavakban az elnök bejelentette a tisztikarnak a lemondását. Az elnök mellett még két tiszségviselő, — Mrs. Julia Poniczki titkár-pénztáros és Sefnyik JóKésőbb elmondtam neki azt, ami a zászlós úrral történt. “Ezen nem lehet segíteni” mondotta öcsém “a reakciót ki kell irtani, csak úgy lehet béke és rend. Ha üszkösödés támad a gyümölcsfádon, kimetszed késsel ugye? És jobb, ha úgy metszed ki, hogy hozzá vágsz valamit az elevenjéből is, semmint, hogy maradjon esetleg valami és tovább fertőződjék a fa. . .” Majd hozzá tette: “A volt bírót agyonlőttük, mert zsarolta a gazdákat. És agyonlőttünk még két románt, akik magyar házakat gyújtottak föl. Lecsuktuk a két Durdukást is, mert fontosabb volt nekik a bolt, mint a dolgozó nép érdeke s mert folyton uszították ellenünk a román gazdákat. Lehet, hogy a zászlósod ártatlan volt. De inkább bűnhődjék tíz ártatlan, minthogy megmaradjon egy is, aki a gonoszságot tovább folytathatja”. Estig maradtam ott és csupa ilyeneket mondott az öcsém. Aztán megkérdezte, hogy mit akarok tenni. “Szenet égetek majd” feleltem “mert a vadőrségnek alighanem vége”. Bólintott. “Annak vége, az igaz. Szabad országban nincs zükség vadőrökre, mert mindenkinek jogában áll vadászni. De lehetnél községi erdész”. “Puskát tarthatok-e akkor?” kérdeztem. “Mindenki tarthat puskát” felelte öcsém “aki belép a pártba”. “Miféle pártba?” “Hát a miénkbe. A pártba!” Aztán megígérte, hogy egy héten belül elintézi a dolgomat és erdész lehetek. Csak jöjjek majd el valamelyik nap és írjam alá a nevemet, hogy belépek a pártba. Akkor nem kell szenet égessek többé. “Szenet majd égetnek mások ezentúl” mondotta “azok, akik nem tartoznak a népidemokráciához!” Estig maradtam nála. Akkor visszamentem a Korbulyba és megygyujtottam újra a tüzet. És ültem a tűznél és néztem a lángokat és gondolkoztam. És másnap reggel előkerestem a fűrészt, amit egy esztendővel azelőtt eldugtam volt és dönteni kezdtem a fákat a kemencéhez. Maradtam a szénnél. Tudom, hogy vannak az életben dolgok, amiket rosszul csináltam. Mindenkinek az életben vannak dolgok, amiket rosszul csinált. Utólag sokat gondolkoztam azon, vájjon jól tettem-e, hogy fent maradtam a Korbulyban és nem mentem le erdésznek a faluba? Házam lehetett volna és rendes fizetésem, az emberek megemelték volna előttem a kalapjukat és talán segíteni is tudtam volna nehány szerencsétlenen. Főképpen pedig sok minden másképpen történt volna talán velem, ami azóta történt s ma nem lennék koldus a világ országútján. De hiába. Én inkább maradtam a Korbulyban és égettem a szenet. Az örmény ellátott élelemmel és ruházattal és csak hozzá jártam át, Ilvára, hetenként egyszer. 94 folytatjuk — zsef alelnök — határozottan leszögezték, hogy a jövő évre kérik a jelölésre való mellőzésüket. Poniczkiné több mint tíz éven át vállalta ezt a nehéz és báladatlan tisztséget és a jelenlegi elnök pedig három egymásután következő évben vezette, nyugállományba való vonulása után, ezt a magyar egyesületet. A választások megejtésére a lelépő elnök egy háromtagú bizottságot kért fel és egyben hangoztatta, hogy szeretné ha a jövőben is a magyar szeretet tartaná össze a sarasotai magyar kolóniát. Az Ízletes uzsonna elkészítése most Mrs. Gizella Krózsernak volt az érdeme. A Krózser-Család nemrégiben telepedett le Sarasotában és jól működő cukrászdájukkal és pékségükkel ők is megbecsülést szereztek Floridában a magyar névnek. *A tisztújító közgyűlés 1978 évi január hó 8-án. Hírek Magyarországról:— 1990-RE MEGÉPÜL A DUNA-TISZA CSATORNA Budapesten, az Országos Vízügyi Hivatalban most dolgoznak a Duna-Tisza csatorna tanulmánytervein. A Magyarország két legnagyobb folyóját összekötő víziót 120 km hosszú lesz, s a tervek szerint az 1990-es években készül el. A csatorna megépítésének terve nem újkeletű. Már a múlt század elejétől foglalkoztatta a magyar mérnököket egy ilyen víziút megépítésének ötlete: a csatornát hajózásra, a csapadékszegény vidék öntözésére, valamint az árvizek és belvizek levezetésére is felhasználták volna. A Duna-Tisza közét átszelő csatornához átfogó öntözőrendszer kapcsolódik majd, ami 450 ezer hektár föld vízellátását teszi lehetővé. Ellátja vízzel a környező ipari létesítményeket is és a jelenleginél jobb ivóvizet ad a körzetében lakóknak. A víziúton vízlépcsőket is építenek, amelyeket villamosenergiatermelésre használunk. A csatorna legnagyobb jelentőségét talán mégis az adja, hogy segítségével közvetlen összeköttetés létesül a Duna és a Tisza között, amely csak az ország határain kívül találkozik egymással.
