The Eighth Tribe, 1977 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1977-12-01 / 12. szám
Page 14 THE EIGHTH TRIBE December, 1977 AZ AMERIKAI MAGYAR SZÖVETSÉG Az Amerikai Magyar Szövetség Igazgatósága ezúton kiván minden amerikai magyarnak kellemes karácsonyt és egy boldogabb magyar új évet. A AMSz több mint hetven éve küzd az amerikai és össz-magyarság érdekeiért és képviseli az amerikai magyarságot Washingtonban. Hálás köszönetünket küldjük mind azoknak, akik munkánkat 1977- ben is támogatták. Nélkülük az AMSz képtelen lett volna annyit tenni a magyar Szent Korona ügyében, az erdélyi és más elszakított területeken élő magyarság elnyomása ellen, a Kováts Mihály amerikai bicentenniális bizottság szervezésében és a magyarság-, a magyar megmozdulások koordinálása terén, mint amennyit segítségükkel tenni tudott. Kérjük az amerikai magyarságot, hogy a magyar ügyet, munkánkat támogassák és adományaikat küldjék be az AMSz új Központi Titkárságához. Az AMSz Igazgatósága nevében, az Isten áldását kérve Mindnyájukra, Dr. Béky Zoltán elnök Pásztor László az Igazgatóság elnöke Dr. Nádas János az Inétző Bizottság elnöke Dr. Török Dénesné országos titkár Cim: AMERICAN HUNGARIAN FEDERATION 119 Greenwood Drive, Pittsburgh-Bridgeville, Pennsylvania 15017 KIS PÁSZTOR KÖSZÖNTÉSE Kicsi pásztor vagyok én, Szent karácsony éjjelén Bethlehembe elmegyek, Most is oda sietek. Ady Endre: AZ UR ÉRKEZÉSE Mikor elhagytak, Mikor a lelkem roskadozva vittem Csöndesen és váratlanul Átölelt az Isten. Nem harsonával, Hanem jött néma, igaz öleléssel, Nem jött szép, tüzes nappalon, De háborús éjjel. És megvakultak Hiú szemeim. Meghalt ifjúságom, De őt, a fényest, nagyszerűt Mindörökre látom. — Terjesze Lapunkat — “Ez a legokosabb” tanácsolta az apósa is. “Erídj, erídj !” kérlelte a felesége. De a zászlós úr csak rázta a fejét. “Csak addig tűnj el” kérlelte a családja “amig rendbe jön a világ! Amíg a muszkák kimennek, vagy történik valami!” “Nem” felelte a zászlós úr “a muszkák nem mennek ki és semmi olyasmi nem történhetik, amire ti gondoltok. A nagyhatalmak eladtak bennünket s kész. Nem lehet egyebet tenni, mint szembe nézni a dolgokkal. Megvédeni a magunk igazát és várni türelemmel, amig magától megtisztul a búza és kivész a konkoly. Szembe kell nézni a dolgokkal”. Aztán elvitték a zászlós urat. Még csak egyszer láttam, nehány hét múlva, a népbírósági tárgyaláson. Ott állt, két őr között, sovány volt és sápadt és az arcán nagy kék és vörös foltok. Egy mérges gyerekember ordítani kezdett reá és ilyeneket kiabált, hogy “népzsaroló”, “népnyúzó”, “ellenséggel kollaboráló”, “hazaáruló” és ez a gyerekember volt az ügyész. Minden szóra felmordultak a teremben ülő dühösarcú emberek és azt üvöltözték, hogy “kötélre vele! kötélre vele!” Végül fölolvastak egy írást, amelyikben a zászlós úr beismerte, hogy harcolt a népidemokrácia ellen, a munkásait rendszeresen verte és zsarolta, megölt két zsidót és sok más hasonlót. Aztán megkérdezték tőle, hogy elismeri-e a vallomás hitelességét “Nem” felelte a zászlós úr hangosan és fölemelt fejjel “kényszerítettek arra, hogy aláírjam!” “Talán azt meri állítani, hogy a népidemokrácia rendőrsége bántalmazta?” ordított rá az ügyész. “Igen” felelte kemény hangon a zászlós úr “vertek és kínoztak! Az egész vallomásból egy szó sem igaz s ezt maguk éppen olyan jól tudják, mint én!” Nagy kiabálás volt. Az ülést fölfüggesztették. Ekkor láttam utoljára a zászlós urat. Nehány hétig ott lebzseltem még a városban. Napszámoskodtam erre-arra és többször megpróbáltam, hogy a börtön közelébe jussak, ahol a zászlós urat őrizték. Nem sikerült összekerülnöm vele. Nehány hét múlva aztán azt mondták, hogy a zászlós úr meghalt. Tífuszban halt meg, mondották hivatalosan, de mi tudtuk, hogy belepusztult szegény a verésbe Még azt sem mondták meg a családjának, hogy hova temették el. Mindent megpróbáltam, hogy ezt legalább kiszedjem valahogyana a börtönben dolgozó emberekből, de ez sem sikerült. Végül is addig lábatlankodtam a nyakukon, amig egyszer csak egy pisztolyos ember vállamra tette a kezét egy kapu alatt és azt mondta, hogy menjek vele. Az embert leütöttem, elvettem a pisztolyát és félóra múlva már mögöttem volt Kolozsvár. 90
