The Eighth Tribe, 1977 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1977-07-01 / 7. szám
Page 18 THE EIGHTH TRIBE July, 1977 Nánay Endre: Wass Albert kaliforniai sikerei Az Erdélyi Szépmíves Czéh és kiadványainak propagálására tervbevett amerikai körútja során május hó végén érkezett Los Angelesbe Wass Albert egyetemi tanár, az Erdélyi Világszövetség elnöke, a Szépmíves Czéh- és a Nyolcadik Törzs fömunkatársa. Négy napot töltött Dél-Kaliforniában Erdély emigrációban élő legnagyobb írója és az erdélyi ügy apostola. Ez alatt az idő alatt a magyarság széles rétegeivel találkozott. Irodalmi estjét Los Angeles legmodernebb színháztermében tartotta meg fényes sikerrel. Az irodalmi esten költeményeinek gyöngyszemeit Szeleczky Zita, Nánay Márta és Lendvay Lajos tolmácsolták. Az Ontarioi Ref. Egyház, valamint a Napnyugat írói Zas Lóránt költő házában külön fogadást rendezett az író tiszteletére és a Szépmíves Czéh javára. Ügy szellemiekben, mint anyagiakban diadalút volt Wass Albert négy napja. “Valahol szörnyű vihar lehetett... S a viharban egy nemzet elveszett”... Ez lesz a sorsa Erdélynek is, ha az emigráció nem ébred fel és nem cselekszik. Ezt hirdette Wass Albert Észak- Kaliforniában is. Los Angelesből ugyanis Monterey-beé az amerikai hadsereg nyelv-iskolájába, onnan San Franciskóba ment, Mind két városban nagy sikerrel szolgálta Erdély ügyét. Amerikai körútja során az Egyesült Államokban és Kanadában is, számos városban hirdeti az Erdélyért való harc sürgősségét és szükségét, pénzügyi alapot gyűjt az angonyelvű propagandakiadványok céljaira. Útja végén Wass Albert, saját maga beszámolót fog közzétenni. ☆ Rövid Hírek:— Az amerikai kormány hozzájárult, hogy 1977 szeptemberben New Yorkban a Magyar Nemzeti Bank fiókot nyisson, valamint gazdasági és teknikai napokat tartson New York, Washington, D.C., Chicago és San Francisco városakban. Nemcsak Magyarország, hanem Európa legrégibb iskolája a győri Czuczor Gergely gimnpzium. A rangos középiskola 350 éve áll a nevelés szolgálatában, s megalakulásától kezdődően mint a katolikus egyház iskolája fejti ki tevékenységét. A jezsuita iskolaként alapított Királyi Gimnázium vezetését 1802- ben vettk át a pannonhalmi bencések. WASS ALBERT ADJÁTOK VISSZA A HEGYEIMET! Regény (folytatás) Letelepedtünk hát az út szélire, a zászlós úr köré. Ő összeírta a neveinket és megkérdezte mindegyikünktől, hogy hova valósiak vagyunk, van-e családunk s ilyesmit. Mikor hozzám ért s elmondtam neki, hogy a havasból vagyok, meglepetten nézett rám. “Hát te is erdélyi vagy, testvér?” kérdezte és a tekintete meleg volt és tele szomorúsággal. Aztán elmmondotta később, hogy ő meg kolozsvári s kívül a városon van egy tanyája, meg egykis birtoka s három gyereke. Valami szomorúság lepett el mindenkit, ahogy ezeket elmondta és az emberek lehajtott fejjel ültek az út mesgyéjén és üres szemekkel bámultak maguk elé. Aztán valaki megszólalt: Haj, zászlós úr kérem, abba kellene már ej szén hagyni azt az egész komédiát s hazamenni s utána nézni a családnak, hogy van-e mit egyenek még otthon .. . ?” A zászlós ur ránézett az emberre. “Hova való maga?” “Tolnamegyei” felelte az ember. A zászlós úr sokáig, nézte, aztan csak ennyit mondott neki. “Ameddig én itt vagyok, addig magának nincs jussa ilyet mondani. Mert maga még a családját védi, amikor fegyvert tart a kezében, de én már csak a Jóistenben bízhatok”. Az ember lesütötte a fejét és mindenki hallgatott. Egy idő múltán feltápászkodott a zászlós úr az árokpartról. “Nos emberek, akkor jöjjenek”. Összeálltunk négyes sorokba s megindultunk az utón. A zászlós úr mellettünk baktatott. Később valaki még odaszólt hozzá a sorból. “S a zászlós úr hiszen még a győzelemben?” A zászlós úr csodálkozva nézett az emberré. “Hiszek Istenben” felelte és többet nem mondott. Hát ennek a zászlós úrnak a szakaszában maradtam mindvégig, ameddig csak tartott a háború. Együtt éheztünk és együtt fáztuk keresztül a telet. Együtt káromkodtunk, amikor nem kaptunk több töltényt és amikor újra meg újra parancs jött a visszavonulásra. Amikor láttuk a németeket egykedvűen menni visszafele az utakon, lassan, egykedvűen, közömbösen, megrakodva libával, malaccal, úri szőnyegekkel. Összeszorult a színvünk és keserű harag fojtogatott, valahányszor láttuk a németek megrakott szekereit visszafele menni. A szekereket magyar lovak húzták s levágott disznók, bútorok, ládák voltak a szekereken s mi tudtuk, hogy mindaz magyaroktól, magyar otthonokból elrabolt holmi. Egyszer megleptünk három németet. Egy falun haladtunk keresztül. Valahol áttörték újra a vonalat az orosz páncélosok és mi parancsot kaptunk a visszavonulásra. A mi szakaszunk képezte a hátvédet. Lassan haladtunk visszafele és tele keserűséggel. Orosz nem jött mögöttünk, csak az árva-üres síkság nézett utánunk fagyottan és fehéren, mert tél volt már és mi tudtuk, hogy azon az árva üres síkságon néhány óra múlva már oroszok menetelnek végig Beértünk a falu-78
