The Eighth Tribe, 1977 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1977-07-01 / 7. szám
Page 16 THE EIGHTH TRIBE July, 1977 KÖNYV ISMERTETŐ — Báchkai Béla: AKÁCFA VIRÁGZÁS A MISSISSIPPI MENTÉN Már 1850-ben New Buda néven postahivatal volt Iowa államban, még hozzá Újházi László honvédezredessel mint postamesterrel. Közel 8,000 holdon akkori magyar szabadságharcosok küzködtek a vadnyugati farmerélet megannyi nehézségeivel. Az azóta eltelt egy és negyed évszázad folyamán végbement magyar erőfeszítések sokezer mozaikját gyűjtötte csokorba és nyújtja ízléses kötetben a magyar olvasóközönségnek Könnyű László veterán történészünk. A Dunánál jóval hosszabb Mississippi-Missouri völgy magyarjainak életéről, küzdelmeiről, megérdemelt sikereiről kapunk ily módon képet, Minnesotától a Mexikói öbölig. “Vesztett csaták, csúfos futások” akár háborúban, akár gazdasági nyomorúságban érték a magyar kivándorlót, az Újvilágban új életkedvvel próbáltak meg boldogulni, családjuknak megélhetést, mesterségüknek, hivatásuknak szorgalommal elismerést kiérdemelni. Ezt igazolja Könnyű László “ACACIAS” című élvezetes, tanulságos olvasmányt nyújtó gyűjteménye, mely felöleli az 1956 után kiérkezettjeink elhelyezkedését is. Színes panoráma nyílik meg előttünk, miként zajlott le 125 esztendő ottani magyarságának élete és mint az akácfa virágának illata, méze, ennek a Bicentennial alkalmával megjelent kötetnek a zamata sokáig át fogja hatni a kivándorlók iránt érdeklődő amerikaiakat is. Északról dél felé haladva képzeletben a Mississippi mentén, St. Paul az első pont, ahol Immigration History Research Center néven külön könyvtárban gyűjtik a magyarságra (és természetesen más bevándorolt csoportokra) vonatkozó adatokat. Minneapolis, a malomiparáról hires ikerváros, melyet a budai Ganz gyár mérnökének, Mechwart Andrásnak találmánya, a kéregöntésű, rovátkolt hengeres őrlőszék a földkerekség vezető lisztközpontjává emelt. És ahol mindmáig Hankóczy Jenő “Farinográf” műszereivel mérik a kenyérmagvak sikértartalmát... Kossuth County székhelyén, Algonában óriási méretű, koronás, angyalos címerünk díszíti a megyeházát, melynek felavatására 11 környékbeli középiskola küldte el rezesbandáját. Ugyancsak Iowában fontos magyar gócpont volt Davenport, ma fejlett iparváros, melynek őspolgára, Fejérváry Miklós a városra hagyományozta ingatlan vagyomát, szegényházat, hatalmas parkot, mely ma is nevét viseli. Az az egyetlen olyan magyar alapítású népliget, melyben állatkert is van, melyet messze vidékről látogatnak. Délebbre, a Missouri folyam mentén, Omahában és Kansas Cityben is sikerült Könnyű Lászlónak magyar nyomokat felfedeznie; könyvének érthetően legtartalmasabb része azonban Szent Lajos magyarságával foglalkozik. Nem csupán azért, mert ez a szerző otthona, hanem mert St. Louisban páratlan magyar vonatkozású események játszódtak le hosszú évtizedek során. Kossuth Lajos hét hónapon át tartó amerikai diadalutjának legnyugatibb pontja volt St. Louis, ahol utána az 1848-as kimenekült 4,000 honvéd közül sokan megfordultak, sőt le is telepedtek. A polgárháború idején önként jelentkező Pulitzer József pedig olyan napilapot alapított, melynek tekintélye túlnőtt az Egyesült Államok határain és amikor amerikai gazdagok vonakodtak a new-yorki szabadságszobor alapzatára adakozni: Pulitzer előteremtette a szükséges százezer dollárokat. Ugyancsak Pulitzer vendége volt az 1904-e8 Interparlamentáris Unió 34 magyar képviselőből álló küldöttsége, melyet nem kisebb történelmi személyiségünk, mint gróf Apponyi Albert vezetett. Az 1904-es saint-louisi világkiállítás olyan tüneményes magyar résszel volt képviselve, ami az 1896-os budapesti Millenáris, valamint az európai fővárosokban rendezett világkiállítások tapasztalatait mind érvényre juttatta. Ott mutatták be először Amerikában Kandó Kálmán hosszútávra alkalmazható, háromfázisú villamos mozdonyát, Mechwart új rendszerű hengerszékét, káprázatos magyar selymeket, remekbe konvácsolt vas díszkapukat, a már az 1893-as chicagói világkiállításon legmagasabb díjakat nyert pécsi Zsolnay fajánsz és majolika díszkorsókat és tálakat — és természetesen tokaji aszút és a hazai ínyesmesterség ellenállhatatlan delikáciáit. Képzőművészet terén sem azelőtt, sem azóta nem vonultatták fel a magyar festő- és szobrásztehetségek olyan díszes gárdáját, mint St. Louisban. A hires Karlovszky Bertalan válogatta össze a magyar piktorok képeinek legjavát és olyan kiválóságok nevei szerepeltek, mint Bihary Sándor, Ferenczy Károly, Iványi G. Béla, Háry Gyula, Koszta József, László Fülöp, Lotz Károly, Mednyánszky László, Munkácsy Mihály, Paál László, Szinyei Merse Pál, Vaszary János, Zemplényi Tivadar — hogy csak a legismertebbek nevét sororjuk fel. Thorma János, akinek az aradi vértanukról festett csoportképét és “Talpra Magyar” c. festményét még a Millénium idején sem merték a pesti Műcsarnokban kiállítani, “Október elseje” c. vásznát, mely bevonuló (joncok búcsújelenetét ábrázolja drámai hűséggel: a saint-louisi
