The Bethlen Home Messenger, The Messenger, 2003 (1-5. szám)
2003-05-01 / 2. szám
Cíjaptaín'ő Corner by Rev. Dr. Joseph Posta SIR JOHN BOWRING (1792-1872) The Hungarian language The English philologist, Sir John Bowring, spoke many languages: Hungarian was one of them. He translated many Hungarian poems into English, and issued a literary chrestomathy. In its foreword he wrote the following: The Hungarian language goes far back. It developed in a very peculiar manner and its structure reaches back to times when most of the now spoken European languages did not even exist. It is a language which developed steadily and firmly in itself, and in which there are logic and mathematics with the adaptability and malleability of strength and chords. The Englishman should be proud that his language indicates an epic of human history. One can show forth its origin; and alien layers can be distinguished in it, which gathered together during the contacts with different nations. Whereas the Hungarian language is like a rubble-stone, consisting of only one piece, on which the storms of time left not a scratch. It's not a calendar that adjusts to the changes of the ages. It needs no one, it doesn't borrow, does no huckstering, and doesn't give or take from anyone. This language is the oldest and most glorious monument of national sovereignty and mental independence. What scholars cannot solve, they ignore. In philology it's the same way as in archeology. The floors of the old Egyptian temples, which were made out of only one rock, can't be explained. No one knows where they came from, or from which mountain the wondrous mass was taken. How they were transported and lifted to the top of the temples. The genuineness of the Hungarian language is a phenomenon much more wondrous than this. He who solves it shall be analyzing the Divine secret; in fact, the first thesis of this secret: "In the beginning there was Word, and the Word was with God, and the Word was God." (John 1:1) SIR JOHN BOWRING neves angol nyelvész és államférfi sok nyelvet beszélt, többek között magyarúl is. Sok magyar költeményt fordított angolra s egy irodalmi szöveggyűjteményt is kiadott. Könyvének előszavában a következőket Írja... "A magyar nyelv messze áll magában. Egész sajátos módon fejlődött és szerkezete olyan időkre nyúlik vissza, amikor a legtöbb most élő európai nyelv még nem is létezett. Önmagában, következetesen és szilárdan fejlődött nyelv, melyben logika van, sőt matézis is, az erő, a hangzatok minden hajlékonyságával és alakithatóságával. - Az angol ember legyen büszke arra, hogy nyelve az emberi történelem eposzát tünteti fel. Ki lehet mutatni az eredetét, kivehetők, szétválaszthatok benne as idegen rétegek, melyek a különböző népekkel való érintkezés során rávakolódtak. - Ezzel szemben a magyar nyelv egyetlen darabból álló terméskő, melyen az idő viharai karcolást sem ejtettek. Nem az idők változásától függő kalendárium. Nem szorul senkire, nem kölcsönöz, nem trafikál. - nem ad és nem vesz senkitől. Ez a nvelv a nemzeti felsőbbrendűségnek, szellemi függetlenségnek legrégibb, legdicsőbb műemléke...- Amit a tudósok nem tudnak megfejteni, azt mellőzik. A nyelvészetben éppúgy, mint az archeológiában. A régi egyiptomi templomok egyetlen kőből készült padozatát sem tudják megmagyarázni. Senki nem tudja honnan jött, melyik hegyből vágták ki a csodálatos tömeget. Miként szállították oda, mikent emelték fel a temp omok tetejéig... A magvar nyelv eredetisége még ennél is csodálatosabb tünemény, sokkal csodálatosabb! Aki ezt megfejti, az az isteni titkot fogja boncolgatni: valójában annak is az első tételét: Kezdetben vala az Ige, és az loe az Istennél vala. és Isten vala az Ige." (JÁNOS EVANGÉLIUMA 1:1)
