Fraternity-Testvériség, 2009 (87. évfolyam, 1-3. szám)

2009-07-01 / 3. szám

*

mint inkább az adott fesztivál, vagy koncerthelyszín jellegétől függenek ezek az érzetek. Van azért egy-két kiemelkedően fontos koncertélményem, ahol tényleg a zenészekkel és a közönséggel való egységélményt éltem át. A Rudolstadt-i zenei fesztivál ilyen volt, a Brugges-i fesztivál is, vagy az athéni kulturális olimpián való éneklésről is ilyen élményt őrzök. És hát ott van a magyar közönség... aki persze örök szerelem.

Teljességgel aláveted magad a szövegnek és a közönség szórakoztatásának. Hogyan lehet ezt végigcsinálni egy ilyen hosszú koncerten? Meg tudnak zavarni külső tényezők ebben?

Mivel teljesen belemegyek ezekbe az érzésekbe, inkább kijönni a nehéz belőlük. És ha teljesen benne vagyok, az rengeteg energiát is ad. Ritkán tudnak zavarni ebben a folyamatban. Amikor teljesen egyedül énekelek egy teljes koncertet, akkor előfordul, hogy elbizonytalanodom egy-egy hangnál valami külső zajra vagy érzetre, de akkor az így megjelenő törékenységemet is a műsor részévé teszem, igyekszem hangokkal megfogalmazni.

Te egy nagyon izgalmas, természetes női előadó vagy. Könnyen manipulálod a közönséget, csalogatod őket még idegen pályán is. Sőt, idegen nyelven is. Tanulható ez vagy egyszerűen adottság?

Sokminden van ebben. Nyilván van az én kislánykoromtól meglévő tetszeni- vágyás. Azt akarom, hogy szeressenek, mint mindannyian, hisz kivétel nélkül, mind ezt akarjuk. Aztán van egy nagyon nagy adag játék, együtt-játszani-vágyás, ami jön az örök bohóckodásomból, meg abból a gyermeki részemből, aki újra teljesen szabadon lubickol bennem. Talán mindig így lubickolt, csak nem hagytam mindig ennyire. És annak a ritmusát is kitapasztaltam hosszú évek alatt, hogy mikor van szükségem a hallgatóktól egy konkrétabb jelre, és mikor kevésbé. Meg hogy nekik mikor van szükségük egy-egy komolyabb darab után egy kis lazításra. (Fontos, hogy sosem kérem őket, hanem inkább játékosan csalogatom őket, és csak

azt, akinek kedve van. Általában sokaknak van kedvük.) A zene, amit játszom, a klisék ellen megy, a hallgatóknak be kell fektetni energiát ahhoz lelkileg, zeneileg is, hogy velem jöjjenek, és egyúttal a saját érzelmi életük tereiben is sétáljanak a dalok hallatán. Különösen érvényes ez Amerikában, ahol oly sok magyar és cigány zenei klisé van az emberek fülében. Az Egyszálének - JustOneVoice lemezem megjelenése és a lemezbemutató koncertek kapcsán - ahol teljesen egyedül énekelek - már nem akarok annyira tetszeni. Akkor vagyok kint és bent egy koncert alatt, amikor épp akarom, nincs ez a folyamatos megfelelés-vágy. így is érzik az emberek, hogy én folyamatosan adom nekik az energiát, minden sejtemből szól valami kapcsolódásra hívás, csak nem akarom már minden pillanatban ellenőrizni, hogy működik e a kapcsolat. Ezt tanultam a hosszú évek alatt: úgyis működik.

Vannak előadók, akik kiváló ének tehetséggel vannak megáldva, mégsem képesek kiépíteni a tiédhez hasonlítható rajongó tábort. Mondhatni egyesíted az országot, hiszen minden társadalmi rétegből vannak rajongóid. Mit gondolsz, mennyire van szerepe a humorodnak ebben?

Jaj, szerintem nagyon. És szeretem is a magam bohóc-részét, és imádom, hogy újra él bennem ez a bohóc. És ez a humor elsősorban önirónikus, olyan jókat tudok magamon nevetni, vagy magamat jóízűen kinevetni. Ez eléggé meg is könnyítette az életemet, hiszen így a gyengéimet is bevallhatom, nem kell semmit takargatni. És imádom, amikornevetés vankörülöttem! Az emberek képét magamban mosolyogós arcukkal őrzöm. Olyan jó az az öröm, ami a közös nevetéssel együtt kitör: akkor már lehet élni, lehet párbeszédet indítani, lehet érteni egymást jobban.

Szerinted a magyar népzene ma, önmagában alkalmas lenne-e nemzetközi népszerűsítésre vagy ez csak egy vegyes, világzenei csokorban érhető el?

Szerintem alkalmas, abszolút. Szerintem nem azon múlik, hogy keverjük-e más

zenével, vagy sem, hanem hogy mennyire vagyunk képesek belső, személyes tartalommal megtölteni az adott nép zenéjét. Hozzám azok az előadók állnak közel, akik a népzenét önmagukon átszűrve személyes módon tudnak megfogalmazni egy nagyobb közösségre érvényes érzéseket. Szeretem érezni a zene mögött a hús-vér lüktető, gondolkodó-vívódó-örülő alkotót.

Hozzám nagyon közel állnak a cigány zenei valamint a bibliai témából merítő héber zenei elemek a dalaidból. Te melyiket érzed a magadhoz legközelebb állónak?

Mindkettőt szeretem, nehéz lenne választani. A cigányzenéből hozzám az erdélyi hallgatók (songs to listen, slow songs reachly ornamented) és pergetők (scat-songs) állnak közel igazán. Gyönyörű ívű dallamok, szenvedélyes előadásmód, hihetetlen gazdagsága a ritmusnak, a szájjal megszólaltatott ritmikus zenei kíséretnek. És hát visszavezet egy kicsit a gyökereimhez is. A héber zenéről kevesebbet tudok, de most újra foglalkozom ezzel is. Csodálatosan izgalmas dallamokat találok itt is.

Gyerekkorodban hallgattál balkáni és egyéb népzenéket vagy ez csak később jött?

Olyan 14 éves korom körül kezdett tágulni a világ, addig alapvetően magyar népzenei gyűjtéseket hallgattam. Meg persze rádiót, Michael Jacksont és Whitney Houstont. A bolgár zene hamar nagy nagy szerelem lett, Nadesda Hvojnevát hallottam egy kazettán énekelni a Glava lita című dalt, bolgár dudával. Majd Nadka Karadjova jött, és egy egész kazettányi dalt tanultam meg tőle, fonetikusan leírt bolgár szöveggel, alig értettem belőle valamit, de akkor is kellettek nekem azok a dalok. A bolgár zene máig nagy szerelem, imádom a páratlan ritmusokat, a gadulka (bolgár hegedű) a kaval (bolgár fuvola) hangját, az énekhangok tiszta, éles csengését, a díszítmények gazdagságát. És sokat foglalkozom szerb-macedón zenével is, évente van jó néhány koncertem Boban Markovichékkal.

27-------------------------------------------------------------------------------