Fraternity-Testvériség, 1998 (76. évfolyam, 1-4. szám)
1998-10-01 / 3-4. szám
Page 6 TESTVÉRISÉG Soós Géza halálának évfordulója A budapesti emlékünnepélyen Dózsa György, Soós Gézá né és Bertényi Iván. Dr. Soós Géza, a magyarországi református ifjúsági ébredő mozgalmak leghatásosabb vezetője, a németekkel szembeni ellenállás kiemelkedő alakja 45 évvel ezelőtt autószerencsétlenség következtében, Ligonier felé hajtva elhunyt. Halála évfordulója alkalmából nagyszabású ünnepséget tartottak Budapesten, a Károli Gáspár Református Egyetemen. Az ünnepség egyik szónoka Dózsa György elnök volt, aki elmondotta, hogy Soós Gézával milyen komoly kapcsolata volt a Református Egyesületnek akkor, amikor ő a magyar menekültek megsegítésében fáradozott. Münchenben Soós Gézáék megalakították a Magyar Szellemi Közösséget, s kiadták az “Új Magyar Út” cimü folyóiratot. Amikor a szerkesztőség több tagja Amerikába vándorolt, a szerkesztőség cime a Református Egyesület székháza volt, s az Egyesület anyagilag támogatta a lapot, s azt az Egyesület pittsburghi nyomdájában készítették. Az Egyesületnek ezt a segítségét Wass Albert iró “Új állomás” c. cikkében méltatta. Az évforduló amerikai megemlékezését a Kossuth Házban tartottuk december 2-án, ahol özvegye, gyermekei és unokája jelenlétében Bakó Elemér, Eszenyi László beszélt és Bertalan Imre cikkét Soós Gézáról Kiss Sándomé olvasta fel. Az alábbiakban közöljük az életrajzát ennek a kimagasló és korán elhunyt vezető személyiségnek: Soós Géza Budapesten született 1912. október 13-án. Apja tekintélyes biró volt, édesanyja zenetanámő. 1940. október 12-én kötött házasságot a szintén református Tüdős Ilonával, aki Szeghalom község főjegyzőjének a lánya volt. Házasságukból hat gyermek született. Zoltán (1941), Ildikó (1942, meghalt 1945-ben), Emese (1943), és Piroska (1945) Budapesten, Ilona Erzsébet (1947 és Géza Lőrinc (1949) Svájcban. Soós Géza elemi iskolai (1918) és gimnáziumi (1922- 1930) tanulmányait Budapesten végezte. Jogi és államtudományi doktori képesítést 1930-1934-ben szerzett, doktorrá avatták “sub auspiciis Guvematoris” kitüntetéssel 1935-ben a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen. Bírói és ügyvédi vizsgát tett 1939-ben. Budapesten megkezdett teológiai tanulmányait az 1946-48 években Svájcban, a Genfi Egyetem Hittudományi Karán fejezte be, ahol “Bacheleur” fokozattal oklevelet szerzett. Kora ifjúságában bekapcsolódott a református fiatalság mozgalmaiba, Budapest X. kerületében, az 1926-36 években. 1928 és 1930 közt már gimnazisták bibliai tanulmányait vezette, 1930 és 1934 közt Budapest református gimnáziumaiban a bibliakörök titkára, és a Soli Deo Gloria (SDG) Diákszövetség Balatonszárszón rendezett ifjúsági táborainak a titkára. Az SDG Szövetség országos főtitkára 1934- 1935-ben, ügyvezető alelnöke 1935-1940-ben, országos elnöke 1940-1946-ban. A Magyar Protestáns Diákszövetség elnöke (1938-1941), a Magyar Ifjúsági Ökumenikus Bizottság elnöke (1939-1943). A Magyar Református Egyház Dunavölgyi szervezetének a tiszteletbeli titkára (1942). A Római Magyar Református Misszió szervezője (1945-1946). Az Egyetemes Ökuméniai Tanács menekültügyi megbízottja (Field Director) (1948— 1950). Számos nemzetközi konferencia hivatalos magyar delegátusa volt: Szigliget (1927), Edmonton (1928), Toronto és Cleveland (1931), Chaintreauville, M. Dolna (1932), La Borderie (1936), Oxford, Famham Castle (1937), Sjostrand (1938), Amsterdam (1939), Tring, Versailles, Chateau de Bossey (FUACE) (1946). Hivatásbeli pályafutása: Tisztviselő a budapesti bíróságon, 1935- 1939. Titkár az igazságügyminisztériumban, 1939 (3 hónapig); a külügyminiszter hivatalának a titkára, 1941— 1944. Amikor 1944. október 15-én a német megszállók segítségével végrehajtott puccsal a nyilas párt kormányra került, Soós Gézának menekülnie kellett. Egy „illegálisan” birtokba vett német gépen másokkal együtt az akkor már az olaszországi Bari-ban működő amerikai főparancsnokságra repült, mint a hivatalos magyar ellenállás képviselője. Ebben a minőségben tartózkodott Olaszországban 1944-1945-ben. A háború után a magyar külügyminisztérium követségi tanácsosa volt 1945-1946-ban. 1946. április 29-én a kommunisták felszólították Soós
