Fraternity-Testvériség, 1997 (75. évfolyam, 1-4. szám)
1997-07-01 / 3-4. szám
Page 6 TESTVÉRISÉG Dokus Memorial dedicated at the Fony Mission House in Fony, Hungary, May 25, 1997, to the memory of the Rev. Gabriel Dokus, Sr., who was the village schoolmaster in Fony when he was called to be the pastor of the Hungarian Reformed Church in South Norwalk, Connecticut, in 1893, a church that he served for 38 years. Present at the dedication service (above) were Bishop István Mészáros of Miskolc (right) and Rev. István Bojtor, pastor of the Hungarian Reformed Church in Fony and director of the Home Mission Society of the Reformed Church of Hungary. FŐNYI TANÍTÓBÓL LETT AMERIKAI LELKÉSZ EMLÉKMŰVÉNEK AVATÁSA 0& Háromnapos nemzetközi konferencia színhelye volt az abauji Fony, ahonnan kb. háromszázan vándoroltak ki Amerikába a múlt század végén. A hegyektől koszorúzott festői kis községben jelen voltak Dókus Gábor amerikai leszármazottai és egy Dunántúlon élő Dókus nevet viselő rokon. Amerikai, németországi, erdélyi, felvidéki és kárpátaljai résztvevők hozták a határokon átnyúló testvéri kéz melegét. A konferenciát a Magyar Református Lelkészegyesület, a Magyar Református Missziói Szövetség, a Főnyi Református Egyházközség és Fony Önkormányzata rendezte. A konferencia vezérígéje: “Boldog nép az, amelynek az Úr az ő Istene” (Zsolt. 144:15). Az emlékmű avatásánál 1997. május 25-én Dr. Bütösi János a következőket mondotta: “Bevezetésként talán jó lesz néhány szót szólanom arról, hogy mi közöm van nekem Nt. Dókus Gáborhoz. Mert valószínűleg kevesen tudják, hogy én 1960-1976 között South Norwalkon szolgáltam, hosszabb ideig, mint bárki más a Nt. Dókus Gábort követő lelkészek közül. Abban a templomban és azon a szószéken hirdettem az ígét, amelyen ő. Abban a parókiában laktam, amelyet ő épített. Ott tartottam a gyülekezeti és társadalmi alkalmak nagyrészét, amelyet róla neveztek el Dókus Halinak. István fia főgondnokom volt, Berta leánya a leghűségesebb egyháztagjaim egyike, s mindkettőjüket én temettem el. Talán elég is ebből ennyi annak a magyarázatára, hogy miért kell éppen nekem szólanom Nt. Dókus Gáborról, a lelkészről. Először szólanék arról, hogy miben látom én Nt. Dókus Gábor lelkipásztori nagyságát. Aztán mondanék néhány szót arról, hogy mi értelme van a Dókus emlékműnek és a Nt. Dókus Gáborra való emlékezésnek. Nt. Dókus Gábor emberi nagyságát én abban látom, hogy pásztora volt nyájának az óhazában és az új világban egyaránt. Itt, az óhazában 10 éves tanítói szolgálata azt bizonyította, hogy mind Kovácsvágáson, mind Fonyban azt a pásztori lelkületet testesítette meg, amelyről a prófétáknál szólott különösképpen az Úr, s amely mindenek felett jellemezte a mi Urunk Jézust. Képzettsége szerint itthon tanító volt, de Sárospatakon, a szegények iskolájában olyan bibliás pásztori lelkűiét formálódott benne, amely nem tudott
