Fraternity-Testvériség, 1996 (74. évfolyam, 1-4. szám)
1996-07-01 / 3-4. szám
Page 24 TESTVÉRISÉG NAGY ÖRÖMET HIRDETEK Olvasható Lukács Ev. 2:1-10 Isten ingyen való kegyelméből örömet hallhatunk a felolvasott Igén keresztül. Különös az az öröm, amiről a Biblia szól. Különössé teszik azok a körülmények, melyben a történet lejátszódik. Két világ találkozik itt: a föld, az ember világa és a menny, az Isten lelki világa. Itt a földön a történetben emberek vannak előttünk. A Bethlehemi pásztorok, akik vigyáznak a nyájaik felett, egyszerű emberek, a kötelesség és a munka hordozói. Nemzetek élnek egymás mellett, akiknek bizonytalan békességét fegyverek őrzik. S ebben a sötétségben él az ember, fekete árnyékok borulnak reá, mint egymásra hulló sötét fátylak. S ezek az árnyékok magának a halálnak, a bűnnek az árnyékai. Az Istentől való elszakadottságnak az árnyéka, az ember testi-lelki tehetetlenségének a tudata, s azután jön még megannyi más: betegség, kedves halottainknak az emléke. Sötét föld és sötétsében ülő nép ez a Bethlehemi világ. S kérdezzük csak meg: vajon nem ül-e hasonlóan a mi szívünkre is az a világ, melyben mi élünk, mint egykor a Bethlehemi világ felett? S ha igen, akkor szükséges, hogy emlékezzünk arra, hogy a Bethlehemi népeknek a szívében volt valami más is! Egy ígéretnek az emléke, melyet Ézsaiás, a nagy próféta így adott hírül az övéinek. “Nem lesz mindig sötétség ott, ahol most szorongatás van, a nép, amely sötétségben jár vala, lát nagy világosságot. S akik lakoznak a halál árnyékának völgyében fény ragyog felfölöttük. ” Nem csoda-e hát, hogy éppen ők veszik észre a csillagot, nekik szól az angyali seregeknek a szava. Mert karácsonya csak annak van és annak lehet, aki az ígéretekben bízva Isten szabadítását várja. Ezt kell nekünk, a XX. század emberének karácsonyi készülődésünkben megértenünk, hogy a mi karácsonyunk ne önámítás és ne tévedés legyen. Ugye testvérem te is az elközelgő karácsonyon életed nyomorúságának és bizonytalanságának a megoldását várod. De kitől várod? Bizony éppen az Istenbe vetett bizalom, és az 0 idvezítő ígéreteiben való reménység az, amiben ezt megtalálhatod. Hiába volt Istennek minden próbatétele népén, mégsem tért meg az O Istenéhez. Pedig Isten azért vitte őket annyi megpróbáltatásba, hogy megtanítsa őket arra, hogy csak Tőle jöhet egyedül szabadulás a bűnből és megtartás és örök élet. Mégsem akarták megérteni a legfontosabb dolgot, szabadításukat. Ezért, amikor eljött a nagy karácsonyi pillanat, nem várta más a megígért Messiást, csak a szegény Bethlehemi pásztorok. Isten tudta nagyon jól gyermekeinek elesettségét, lelki nyomorúságát és az 0 kegyelme és jótetszése szerint ekkor tölt be az idők tej essége. Isten az Ő fiát akkor küldte erre a földre, amikor a legnagyobb volt az ő gyermekeinek az elesettsége, a megváltásra szoruló emberi nyomorúság. Isten így hozza el a mi számunkra is évről évre az idők teljességét és ilyenkor karácsony táján kínálja nekünk a Názáreti Jézust, az O bűnöket eltörlő és megváltó kegyelemében. Érezzük azért át mi is azt a nagy szükséget, melyben vagyunk és ne engedjük, hogy a mi szívünkön is, mint azon az első karácsonyt megelőző időben, erőt vegyen a fásultság, a kételkedés és bizalmatlanság. Isten végig vezetett bennünket ennek a múló esztendőnek az idején, el egészen eddig az áldott adventi időkig. Vajon hányán éreztük meg, hogy a mi egész életünket, Krisztusra irányuló váradalmainkat példázza az Advent, a várakozásnak az ideje? Hányán tudjuk letenni életünket, minden gondunkat és reménységünket ebben az adventi időben a várva várt Megváltó, a Jézus Krisztus elé? Hányán értjük meg és hisszük el igazán, hogy Ő az egyetlen Szabadító, akit az Isten a mi életünk boldogításáért és szabadításáért küldött erre a világra? Csodálkozhatunk-e azon, hogy akkor, amikor Isten elküldi a Szabadítót, az emberek, akiket megraged a dicsősség fénye, akik hallják az angyali éneket egyszerűen megrémülnek. Mi is csak ilyenek vagyunk! Nem tudjuk mi sem, hogy mit várhatunk Istentől, mit is akar O velünk, miért büntet, vagy mi végre adja kegyelmi ajándékait? Ezért olyan nagyon nehéz sokaknak merérteni azt, hogy mit is jelent a Szabadító Krisztus, az Isten fiának a születése, a karácsony! Az angyali szózat azonban így folytatódik: “Ne féljetek, mert hirdetek néktek nagy örömet, mely az egész népnek öröme lészen, mert született néktek ma a Megtartó, ki az Úr Krisztus a Dávid városában. ” A karácsonyi üzenet tehát örömhír. Evangélium, amely ugyanaz ma is , ami régen volt, amikor még gyermeki hittel tudtunk reménykedni és hinni a karácsonyban. Ez a drága örömhír kell, hogy átjárja újra a mi szívünket, ha ma azokra a karácsonyokra gondolunk, amikor még együtt ünnepeltünk az azóta már elköltözött drága szeretteinkkel. Ugyanaz, de még nagyobb, mint régen volt. Mert minél nagyobb félelmek ülnek a szívünkre, annál hatalmasabban zent az isteni üzenet: “Ne féljetek! ” S vígasztalásunk az, hogy nem vagyunk immár egyedül. Isten lehajolt hozzánk, leszállt miközénk, hogy magára vegye sorsunkat, elhordozza bűneink nehéz átkát. E földre jött s a barmok istállója volt az, amiben fogadást talált, ahol mégis halálra kereste Heródes és egy idő után keresztre feszítette népének gyűlölete. S most az elközelgő karácsonyon hozzád akar jönni. Hozzád, hogy a te reménytelen, bűnös életednek szabadulást hozzon, hogy elvegye a te szívednek bánatát és megtartatást adjon neked. Meg tudod-e érteni az Istennek ezt a nagy szeretetét, s benne megtalálod-e lelkednek a nyugalmát? Mert ha igen, akkor a te szívedben is megjelenik majd a karácsonyi öröm! Akkor igazán áldott lesz számodra a karácsony. Isten így tegye teljessé a te ünneplésedet és áldja meg számodra és szeretteid számára az elközelgő ünnepet. Boldog karácsonyi ünnepeket kívánok neked. Nt. M. Török István
