Fraternity-Testvériség, 1996 (74. évfolyam, 1-4. szám)
1996-01-01 / 1. szám
FRATERNITY Page 15 1896 - 1996 1896-ban, amikor Magyarországon nagy fénnyel és pompával ünnepelték a nemzet ezer esztendős fennállását, az Egyesült Államokban a magyar bevándoroltak maroknyi kis csoportja (hat egyházi és öt világi személy) egy nagy jövőjű intézmény alapjait rakta le Trenton, New Jersey városban. Ez volt az “Amerikai Magyar Református Egyesület, amelynek célja gyanánt az jelöltetett meg, hogy az amerikai magyar református misszió erkölcsi és anyagi támogatásán kívül tagjainak halálesete alkalmával az örökösöknek haláleseti díjat és temetkezési költséget adjon”. Az alapító atyák bár a célokat a református eszme keretében fogalmazták meg, az egyesület kezdetétől fogva nem volt korlátozottan felekzeti intézmény. Kapuja mindenkor nyitott volt más vallású tagok számára is, sőt a magyarországi nemzetiségi bevándorlók elől sem zárkózott el, alapszabályzatát szlovák nyelven is készítette. Az Egyesület megalakulása óta egyelen közös intézménye volt az egyházilag különböző denominációkhoz tartozó magyar reformátusoknak, ahol együtt tudtak működni és egymásban segítő testvéreket látni. Az indulás szerény alapokról történt: 320 volt a tagok száma, közülük legtöbben Abaúj, Zemplén és Ung megyéből, összvagyonként pedig mindössze 272 dollár és 15 centet lehetett számlálni. Aligha gondolhattak 1896-ban arra, hogy e szerény alapokkal az amerikai magyarság egyik legnagyobb, sokezres tagságú és kb. 24 millió dollár vagyonú intézmény története kezdődik és ez az intézmény KÖZLEMÉNY Az Amerikai Magyar Református Egyesület 100 éves évfordulójának ünnepi előkészületeiről még száz év múltán is működik, modem életbiztosításokkal. Gazdag eseményekben ez a 100 év, és mint minden közösségi intézményben előfordultak a sikerek mellett küzdelmek, kudarcok is. E közlemény keretében lehetetlen felsorolni is mind azt a sokirányú tevékenységet, amely az egyesület száz esztendős történetéhez kapcsolódik a modem biztosítás kötések mellett a testvérsegítés, és társadalmi- kultúrális területeken. Állíthatjuk, hogy nem volt olyan konstruktív magyar mozgalom, amelytől egyesületünk valaha is elzárkózott volna. Pl. már 1919-ben, amikor még csak $35,000 készpénz vagyonnal rendelkezett, annak egy heted részét, 5,000 dollárt a magyarországi hadiözvegyek és árvák segélyezésére ajánlotta fel. 1921-ben Ligonier, Pennsylvania-ban Árvaházat nyitott, néhány év múltán Öregek Otthonával is kibővítette. A “Bethlen Otthon”-nak nevezett intézmény jóval több mint egy jótékonysági intézmény, találkozóhelye, igazi otthona, történeti szimbóluma is az amerikai magyaroknak. Van mire visszatekintenünk, van honnan erőt merítenünk, 1996. tehát ünnepi év. Már tavasztól megkezdjük körzeti ünnepségeinket; márciusban a Pennsylvania-i beaver völgyi, áprilisban az Ohio-i, májusban a Detroit-i körzetünk tartja jubiláló összejöveteleit. Szintén májusban kerül sor a Chicago és környéke, júniusban pedig a New York-i körzet ünnepségeire. Ezekre elvisszük vándor kiállításunk anyagát, amely képi dokumentációja a 100 éves történelem emlékezetes eseményeinek. A fő ünnepségre szeptemberben kerül sor Trenton, New Jersey-ben, abban a városban tehát, ahol az egyesület alapját pionier őseink lerakták. Hagyományosan hálaadó istentisztelettel nyitunk a magyar református templomban, tagságunk felekezeti megoszlását figyelembe véve, annak szeretnénk ökomenikus jelleget adni. Az istentisztletet követően a Béky Zoltánról elnevezett “Béky Iskola” dísztermében tartjuk az ünnepi fogadást. Ekkor mutatjuk be azt a “Jubileumi Albumot”, amely korabeli dokumentumok (szövegek, képek) alapján idézi fel a 100 éves múlt fontosabb eseményeit. A trentoni ünnepséget követő napon kezdjük New Brunswick, N.J. városban a soron következő 35. konvenciónkat. Ezen a vezetőség számol be munkásságáról, és értékeljük az egyesület működését az előző konvenció óta eltelt időszakra vonatkozóan és megjelöljük azokat az irányelveket, amelyeket az újonnan választott központi tisztikarnak a következő négy évben követni kell. A 100 éves múlt, ünnepi méltatása mellett komoly számvetésre is kötelez bennünket, olyan irányelvek kidolgozására, amelyek szilárd alapot teremtenek a további küzdelmekhez, amelyeket létesítményünk megőrzéséért és tradíciónk fenntartásáért a változó körülmények között is folytatnunk kell. Dózsa György, elnök
