Fraternity-Testvériség, 1995 (73. évfolyam, 1-4. szám)
1995-04-01 / 2-3. szám
FRATERNITY Page 7 EGYESÜLETÜNK ÉPÍTŐI Continued fennállásának 50-ik évfordulója alkalmából Bandré Györgyöt Bridgeporton Vasváry Ödön köszöntötte. Az Egyesület nevében ő adta át az arany emlékérmét Bandré György 50 éves egyleti tagságának ösztönzői és irányítói az amerikai magyar fratemális szervezetek építésének. Dr. Puskás Julianna megtiszteléséért. Bandré György személyes példája is bizonyitja, hogy a kívülről oly homogénnek látott tradicionális paraszti tömegekben az önművelésre milyen tehetséges és éhes falusi iparoslegények is voltak. Ahogyan történeti ismereteink bővülnek, úgy gyarapodnak arról is az információink, hogy leggyakrabban ezek a falusi paraszt-iparosok az Hogy mennyire igaza van a cikk szerzőjének, amikor azt írja, hogy “a kívülről oly homogénnek látott tradcionális paraszti tömegekben az önművelésre milyen tehetséges és éhes falusi iparoslegények is voltak" — szeretném itt közölni a Bandré György által írt cikket, amit a Testvériség közölt az 1947. júliusi számában. Dózsa György “BEFÚJTA AZ UTAT A HÓ...” Az 1896. évet írtuk. Ebben az időben az amerikai magyar reformátusságnak már több lelkész hirdette az Igét. És hogy a szétszórt csontokat egy csomóba gyűjtsék, mozgalmat indítottak egy Egyesület megalakítására. Ennek a munkának legszorgalmasabb szószólója Nt. Kalassay Sándor, akkori bridgeporti lelkész volt. A trentoni, N.J. értekezleten aztán meg is alakult az “Amerikai Ref. Egyesület”. Ugyanakkor mondották ki, hogy ha háromszázan lesznek a jelentkezők, a működést megkezdi. Mint annyi sok másnál, most itt is a kezdők közé léptem. Besoroztak a New York~i osztályhoz. 1897-ben már megvolt a kitűzött szám, s így a Cleveland, O.-ban tartott gyűlés az Alapszabályt megállapította, a tisztikart megválasztotta. Kezdetét vette a nagy munka. Itt már igénybe kell vennem a naplómat, amelyben meg van írva, hogy a clevelandi gyűlésen megválasztottak a Ref. Egyesület ellenőrének. Ez a bizalom annál jobban esett, mivel a gyűlésen jelen sem voltam. A nekem felajánlott állást elfogadván, iparkodtam szerény tehetségemtől kitelhetőleg annak eleget tenni. Hogy beváltam, mutatja a további fejlemény, amennyiben a következő évben tartott bridgeporti konvención újra meghagyott ezen megtisztelő hivatalban. A bridgeporti konvenció 1898—ban forduló pontja életemnek.Te kisded iskola, ott a lelkészlak alatt, hová lettél? S hová lett azoknak az embereknek a legtöbbje, akik ott tárgyaltunk naphosszat a magyarság ma is fennálló egyik erősségének, a Ref. Egyesületnek naggyátételén? Az emberek nagyrésze kidőlt a mindennapi robotos munkában. A másik része szétszóródott e nagy világban. Az iskolának a rohamos fejlődés más hivatást adott, pedig de sok emlék fűződik hozzá - annyi sok máson kívül - nekem is. Amikor a zöld asztali munka után a vendéglátó egyház megterítette a fehér asztalt, sok szép leány foglalatoskodott a körül. Itt mondta nekem az én igen tisztelt öreg Pethő Bálint bátyám: No Gyuri öcsém! ha nősülni akarsz, most választhatsz magadnak, csak azt az egyet ne, amelyik olyan haragosan néz... Itt dalolta el Nyitray Emil elnökünk (először és utoljára hallottam akkor dalolni. Valamikor még írásba foglalom ennek az embernek a működését az Egyesület létrehozásában): “Befújta az utat a hó, Céltalanul fut a fakó... ” Nem is gondoltunk ott bent a melegben, hogy amikor ezt dalolja, talán igaza is van, csak amikor már úgy éjfél tájban hazafelé kászmálódtunk, alig bírtunk a havon átgázolni. Nekem... nos hát nekem könnyű volt a hó átgázolása, mert a Pethő bátyám által kiszemelt haragos leány nyomába lépkedtem: mai napig is nyomában vagyok. Már 50 éve. Mint férje... Református Egyesületi Konvenciók! Be sok emlék maradt meg belőletek! Hol vidám órák, hol mint keserű visszaemlékezések... 1947. július. Bridgeport, Conn. Bandré György
