Fraternity-Testvériség, 1994 (72. évfolyam, 1-4. szám)
1994-01-01 / 1. szám
FRATERNITY Page 15 “A jó harcot megharcoltam, a pályát végig futottam, a hitet megtartottam. ” (2 Tim 4,7) DR. ANTALL JÓZSEF 1932-1993 D r. Antall József miniszterelnök halálát mély megrendülés követte az Egyesült Államokban is. A magyarlakta városokban gyászistentiszteleteket tartottak. Washingtonban a gyászmisét Hickey bíboros celebrálta. A szertartás keretében Dr. Bertalan Imre helybeli református lelkész mondott imát. Bevezető gondolataiban utalt egy történelmi jelentőségű eseményre, amely a Kossuth Házban játszódott le. Ez ad időszerű jelleget az 1993. december 18-án elhangzott, alant közölt szavaknak. D r. Antall József Magyarország miniszterelnöke 61. évében erős lélekkel viselt betegség után december 12-én csendesen elhunyt. Ennyit mondott a rövid jelentés. Mi pedig, mikor hallottuk, újra átéreztük azt a fájdalmat, amit Arany János érzett, öntött ezekbe a szavakba: “Halnak, halnak, egyre halnak, Színe-lángja a magyarnak”... Ravatalát lélekben körülállja, emlékét áldja az egész világ magyarsága, mi washingtoni magyarok hangsúlyozottan, mert emlékezésünkben szót kér egy történelmi jelentőségű esemény, amely itt a közelben játszódott le, a Kossuth házban, 1990 őszén, a magyarországi választások után. A magyar miniszterelnök egyenes kívánsága volt, hogy ott találkozzék az amerikai magyar élet minden felelős vezetőjével. Az egyedülálló seregszemle megtörtént. Akkor jóindulattal, mások eredeti jelentéséből kiforgatva idézték, miszerint Magyarország miniszterelnöke kapcsolatot kíván tartani a világ 15 milliót számláló magyarságával. Ebből eredőleg jutottunk arra a cselekvésre ösztönző felismerésre, hogy nekünk magyaroknak, éljünk bár a Karpátmedencében, vagy a világ bármely táján, vannak közös feladataink. Van közös örömünk és van közös fájdalmunk. Most közös bánatunk terhével járulunk a Mindenható Isten színe elé, imádkozván eképen: “Mindenható Istenünk: Hálát mondunk Néked azért a felismerésért, hogy mi, a nagyvilág megannyi táján élő magyarok, egy családnak vagyunk tagjai és, hogy itt és így létünkből adódó feladataink teljesítése közben találjunk időt és alkalmat arra, hogy egymás terhét hordozzuk, hogy együtt örüljünk az örülőkkel és együtt sírjunk a sírókkal. Most azért vagyunk együtt, hogy mi is bekapcsolódjunk a nagy magyar család halotti szertartásába és végtisztességet adjunk annak az államférfinak, aki a magyar közélet oltárán odaszentelt életével annak bizonyult: színe-java a történelem új változásaiban élni tudó és élni akaró magyarnak. Tudjuk, hogy Előtted nem lehet érdemekről szólni és, ha akarnánk is, akkor se tudnánk felsorolni a világszinten elismeréssel számontartott államférfi azon érdemeit, amelyek feledhetetlenné teszik nevét a magyar nemzet történetében. Azt, hogy míg nyugtalan szomszédok véres háborút folytatnak, etnikai darabokra töredeznek, addig Magyarország anarchia nélkül jálja a közép-európai élettér nehéz kanyarjait. Most, hogy kezéből kihullott a kormányzás rúdja, hogy ajkán elnémúlt a ritka szép zengésű magyar szó, fájdalmas szívvel panaszoljuk, hogy oda van a mi szívunk öröme, körtáncunk gyászra fordult. Könnytől homályosúltak el szemeink, mert elesett a mi fejünk koronája. De hisszük, hogy Te ígéreteid igazak és ámenek és Te nem ejted ki kezedből a magyar népet és a jövőben is támasztasz bölcs államférfiakat, akik Reád figyelmezve vezetik a magyar népet, küldetése keskeny, sokszor göröngyös, de ígéretes útján. Vezesd a nemzetet idvességes önismeretre, hogy ismerje fel bűneit és forduljon el azoktól, amelyek vesztét okozzák, gyomláld ki belőle a pártoskodást, egymásközti viszályt, növeldjed hitét történelmi hivatásában, érleld nemzetközi szerepére, emberi méltóságára. Kezeidre bízzuk jövendőjét. Áldd meg szorgos hétköznapokkal, Néked tetsző karácsonyi ünnepekkel. Hozz rá víg esztendőt, használd eszközödül a népek, a jóakarat emberei közötti megbékélés szolgálatában. Ámen.” Dr. Bertalan Imre, lelkipásztor Washington, D.C. 1993. december 18.
